0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Pókhálós molyok tömegszaporodása

Az ideihez hasonló, már tavasszal beköszöntő száraz, meleg időjárás nagyon kedvez a pókhálós moly (Yponomeuta) fajok elszaporodásához. A Hyphantria cunea, az amerikai fehér medvelepkéhez (nem szövőlepke!) hasonló látványos kárt okoz. A hófehér szövedék védelmében a fákat teljesen lecsupaszítják a hernyók. Szövedékük olyan sűrű, hogy a fák messziről behavazottnak tűnnek. Sajnos a rovarpusztító madarak valószínűleg a szövedék miatt elkerülik a károsított fákat, így semmi nem akadályozza meg a tarrágásukat.

A pókhálósmolyféléknek több faja él nálunk lomb levelű fákon és cserjéken. A képeken bemutatott Yponomeuta cagnatellus faj hernyói kecskerágó (Euonymus) bokrokon pusztítanak. Az Y. malinellus faj almafákat károsíthat, amíg az Y. padellus csonthéjas gyümölcsfákon és bokrokon él. Ez utóbbi faj hernyói kezdetben sem aknáznak, és bábgubóikat egyesével, nem csoportosan találjuk a szövedékfészkekben. Az Y. mahalebellus hernyói sajmeggyen, az evonymellusé kecskerágóbokrokon és zelnicemeggyen is pusztítanak. Az egyes fajok lepkéi csak a hímek ivarszervének vizsgálatával különíthetők el biztosan.
A pókhálós molyok a fejlődési alakjaik alapján jól elkülöníthetők a Hyphantriatól. A kártételük is sokkal korábban kezdődik, mert a petecsomókban telelő hernyóik hamarabb kezdhetik tevékenységüket, mint a báb alakban telelő, majd csak áprilismájusban repülő és tojást rakó Hyphantria utódai. Addigra a pókhálós moly hernyók már rég befejezték a fejlődésüket.
A külsejük is nagyon eltérő. A kifejlett hernyók 1,5 cm hosszúak, világosszürkék, a hátoldalukon két fekete pontsor húzódik, testüket csak rövid és ritkás szőrözet borítja. A Hyphantria hernyók a színük és hosszú szőrzetük miatt egészen más megjelenésűek. A lepkéik noha szintén fehérek és feketén pettyezettek, sokkal kisebbek, 810 mm hosszúak, karcsú testűek, a szárnyaik sokkal keskenyebbek.
Az élénk mozgású lepkék júniusjúliusban rajzanak az esti és az éjszakai órákban. Párosodás után a nőstények tojásaikat csomókba rakják, majd sárga váladékkal borítják, ami barna és ráncos felületű kéreggé szilárdul. A tojásokban már néhány hét múlva kialakulnak a kis hernyók, de nem jönnek elő, hanem a barna védőréteg alatt telelnek. Csak a következő év tavaszán bújnak elő, csoportosan rágják a leveleket, a szövedékükkel sűrűn behálózott lombozatban élnek. A fészküket folyamatosan nagyobbítják. A hófehér, nagy fészkek, különösen alacsony napálláskor, már messziről fölhívják a figyelmet a pókhálós molyokra. Ha már nem találnak elég levelet, akkor tovább vonulnak, és újabb fészket készítenek.
Szerencsére szigorúan ragaszkodnak tápnövényeikhez, ha már nem találnak rajta ép levelet, akkor inkább éhen pusztulnak, de nem váltanak át idegen fára, vagy bokorra. (A Hyphantria hernyó kevésbé válogatós, sokféle növényen kifejlődik.) A nagyon élénk mozgású hernyók zavarásra levetik magukat és gyorsan eltűnnek a szemünk elől. Később vékony szövedékszálukon visszamásznak a tápnövényükre. Májusban fejezik be fejlődésüket. A lecsupaszított fákon szövedékükben készítik el gubóikat a hernyók, és abban alakulnak bábbá. Kéthetes nyugalom után a pókhálos molyok júniusban rajzanak ki a bábokból.
Szerencsére csak egy nemzedékük fejlődik évenként, nem kettő, mint a Hyphantrianak. Így egy kártétellel kell csak számolnunk, ha elmulasztottuk a fiatal hernyók elleni védekezést. Hernyókártevők ellen ajánlott szerekkel megelőzhető a kártételük, de csak a fejlődésük kezdetén, mert később a sűrű szövedékükről lepereg a permet.

Bodor János

Forrás: