0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Természetes ellenségek hideghajtatásban

A hideghajtatásban számos sajátos helyzettel találkoznak a biológiai növényvédelmet alkalmazó kertészek. A vegetációs időszak nagy része ugyanis nyárra esik – hangzott el a kápiapaprika-termesztésről szóló tanácskozáson, Szentesen (KSZ 2013/3.). Orosz Róbert, az Árpád Biokontroll 2003 Kft. ügyvezetője kifejtette, hogy a tripsz elleni védekezésre épülő biológiai növényvédelemben három visszatérő problémára kell a kápiatermesztőknek és a hidegfóliában bármilyen más paprikatípust ültető kertészeknek fölkészülniük. Az első, hogy rögtön a biológia telepítése után „szőkülni” kezd a búza, a tripsz pedig óriási mennyiségben átvándorol róla a zöld növényekre. A második probléma, hogy a ragadozó poloska nehezen viseli a forróságot; a harmadik pedig, hogy nyáron erősen csökkenhet a virágszám, emiatt a ragadozó poloska egyedszáma is.

A paprika növényvédelmének irányát hideghajtatásban is, a fűtött termesztéshez hasonlóan, szinte teljes egészében a tripszek elleni védekezés határozza meg, és ugyanazokat a hasznos élő szervezeteket telepítik nyáron is, mint télen. a védekezés gerince ilyenkor is az Orius laevigatus ragadozó poloska. Ha az kellőképpen felszaporodik és sikerül megőrizni, akkor nagy biztonsággal megvédi a növényeket a tripsztől.

Vándorló tripszek

A nyári termesztésben azonban nem sok idő jut a természetes ellenségek zavartalan fölszaporítására. az Amblyseius swirskii ragadozó atkák, és az Orius poloskák ugyanis akkor telepíthetők ki legkorábban, amikor már vannak nyílott virágok a paprikán (virágporral is táplálkoznak). Fűtetlen fóliákban ez május elején, közepén esedékes. A hőmérséklet, illetve a csapadék függvényében viszont május végén, június elején már színt vált az árpa, majd a búza, és emiatt a gabonatáblákon rejtőző tripszek új életteret keresnek, amit nem ritkán a paprikán találnak meg. Amint tehát kitelepítettük a ragadozókat, az érő gabonatáblákról hirtelen olyan mennyiségű tripsz áramlik a fóliasátrakba, amit a néhány héttel korábban telepített ragadozópopuláció egyszerűen képtelen megfelelő ütemben pusztítani, fogalmazott Orosz Róbert. a biológiai egyensúly kialakulásáig kozmetikai károk is keletkezhetnek a paprikán. Ilyenkor döntünk arról, hogy az eredetileg tervezett mennyiséghez képest újabb adag ragadozókat telepítsünk.

Egy-két fok is

A második problémakör a forró nyári idő, a hideghajtatásra használt fóliákban ugyanis nincs igazán mód a klímaszabályozásra. A klasszikus, 7,5 méteres fóliákban sem túl nagy a légtér, a hőmérséklet bőven meghaladhatja a 40 °C-ot is a kora délutáni órákban, de sokan annál alacsonyabb fóliákban is dolgoznak, ahol még rosszabb a helyzet. Ez sarkalatos probléma, a ragadozók ugyan is nem szeretik a túlzott meleget (>35°C), könnyen csökken az egyedszám a forróságban, annak következménye pedig a tripszesedés. Szűk a kertészek mozgástere, a fóliasátrakba mégsem szerelhetnek klímaberendezést. Minden esetre érdemes árnyékolni, nem a naptártól, hanem a besugárzástól függően. Tavaly például április végén már le kellett festeni a fóliákat, de volt példa, hogy elég csak júniusban. Orosz Róbert elmondta, hogy meglepő, mennyire nem szeretik az árnyékolást a gazdálkodók az ország nagyon sok tájegységén. Pénz kérdésre, munkaerőigényre hivatkoznak, és még azt is mondják, hogy a kordonos paprika meg nyúlik az árnyékolás alatt. Ebben persze mindenki maga dönt, szakmailag azonban mindenképpen javasolt az árnyékolás nemcsak a ragadozók, hanem a növény miatt is – fejtette ki Orosz Róbert.
Ne csodálkozzunk, ha pusztulnak az Orius poloskák, ha az 50 méter hosszú fóliasátron a két végszellőzőt leszámítva, egyetlen szellőzőt sem alakítunk ki – mondta. Igaz, hogy a szellőzőktől sem lesz szuper hűvös bent, de egyáltalán nem mindegy, hogy már reggel kilenckor 40 °C a hőmérséklet, vagy csak fél tizenegykor. Egy-két fok is sokat számít.

A virág a lakásuk

Nem független az előbb vázolt problémától a nyáron jellemző virágszám-csökkenés sem, súlyos esetben ez az Orius poloskák populációjának összeomlásához is vezethet. Ha nappal és éjszaka is nagy a meleg, akkor – főleg a kordonos paprikában – a gyorsan dolgozó növények nem tudnak az összes hajtáscsúcsba elegendő tápanyagot juttatni. Ilyenkor elvékonyodnak a hajtások, és ez sokszor azzal jár, hogy egyik napról a másikra a virágokat is elrúgják a növények. Az Orius poloskáknak a virág a „lakásuk”, ha azt elveszítik, akkor könnyen elpusztulnak, majd átveszik az uralmat a tripszek. A virágvesztést okozó időjárási helyzet ráadásul rendszerint akkor következik be, amikor a növények amúgy is erősen le vannak terhelve. A jobb erőnlétű növények szerencsésebben átvészelik ezt az időszakot. Fontos a megfelelő tápanyagellátás, de sajnálatosan sokan azt gondolják, hogy a paprika hetenként egy-két tápoldatozással is beéri – mutatott rá az előadó. Ha eltűnnek a virágok és velük a ragadozó- populáció is, akkor elölről kell kezdeni az egész telepítést, ez nyilván nem érdeke a kertésznek.
Mindezek ellenére a kertészek 98%-a nyáron is végigviszi a biológiai védekezést. Van, akinek elég az alaptelepítés, mások kétszer, esetleg háromszor kénytelenek rátelepíteni, de a rendszer meglepően jól működik. Kezdetben a szaktanácsadók sem számítottak ilyen jó eredményre – vallotta be Orosz Róbert.

Legyenek türelemmel

A tripszhez képest az egyéb kártevők szerepe elenyésző a védekezésben, ám néhányuk mégis említést érdemel. Főleg, mert újabban megjelentek a hideghajtatásban olyanok is, amelyek ellen korábban, a rendszeres vegyszerhasználat miatt nem kellett külön védekezni.
A levéltetű, az előadó szerint, önmagában nem jelent akkora veszélyt, csak nagy tömegben, és mint vírusvektor aggasztó a jelenléte, különösen a nem rezisztens paprikaállományokban. A hidegfóliás és a félszabadföldi termesztésben (amikor csak a termesztési időszak elején van fent a fóliaborítás a kicsi sátrakon) a levéltetű ellen sokszor nem kell külön intézkedni, mert a nyár folyamán jó eséllyel építhetünk a hazánkban élő természetes ellenségekre. Ezekbe a nyitott kultúrákba ugyanis nyáron, ha nem permeteznek, szépen beköltöznek a katicák, a fátyolkák, a zengőlegyek és a fürkészdarazsak. Sok esetben sikerült meggyőzni a kertészeket, hogy legyenek türelemmel, ne permetezzenek. Ha csak két-három kisebb foltban bukkant fel a levéltetű, a természetes ellenségek viszont láthatóan jelen vannak, akkor ez bátran megléphető, az eredmény legföljebb néhány korompenészes tő, mellettük tiszta, növényvédőszer-mentes a paprika. A tapasztalat szerint ezeket az enyhébb levéltetű-fertőzéseket a természet általában megoldja. Természetesen előfordulhat olyan levéltetű- helyzet is, amikor telepíteni kell rá hasznos ragadozókat, vagy gazdasági megfontolásból a hasznos szervezeteket kímélő szelektív növényvédő szerrel kell gyéríteni őket.

Csak csapdával

A bagolylepkék fellépésével is minden évben számolni kell, a tapasztalat azonban az, hogy a kertészek nem mindig felkészültek, nem tudják, hogy mikor és mit kell tenniük a bagolylepkék, paprikában elsősorban a gyapottok-bagolylepke ellen. Három rajzáscsúcsa közül az első május végére, június elejére esik, majd július második felében várható a második, és augusztus második felében a harmadik. Rendszerint ez az utolsó a legnagyobb, és általában ez okozza a legtöbb problémát a termesztésben. A rajzások erősségét és a rajzáscsúcsok élességét – vagyis, hogy két csúcs között is lesz-e lepke – az időjárás határozza meg. A gyapottok- bagolylepke ugyanis az alacsony növényzetben bábozódik, és esős, hűvösebb tavasz esetén okkal várhatunk gyengébb fertőzést a nyárra, a bábok ugyanis tönkremennek a vizes fűben. Ezzel szemben ha már a május, majd utána az egész nyár is nagyon meleg, akkor a déli megyéinkbe még a határon túlról is érkeznek lepkék.
A védekezésben általában az a legnagyobb hiba, hogy a kertészek vagy nem is tudnak a feromon csapdás előrejelzés lehetőségéről, vagy nem veszik meg, illetve nem teszik ki és ellenőrzik a csapdákat – véli Orosz Róbert. Pedig csak igen rövid ideig hatékony a Bacillus thuringiensis-tartalmú Dipel, az pedig csak csapdával állapítható meg, hogy melyik az a kritikus néhány nap. A peterakás után nagyjából 3-4 nap múlva kikelnek a kis hernyók és 2-3 napig a lombot rágják. Azután viszont berágnak a termésekbe, és rátérnek a paprika magházának fogyasztására. A permetezéssel csak a lombon mozgó hernyót érhetjük el, kicsi azonban az esély, hogy a találomra kijuttatott Dipellel éppen ezt az időszakot kapjuk el. A kijuttatás módja sem mindegy. Igen fontos, hogy a kérdéses időszakban kellően borítsa a leveleket a Bacillus thuringiensis, vagyis a hernyók ne kerülhessék ki a permetet. Bevett eljárás, hogy a nyolc-tíz méter széles növényházakban csak a középső soron mennek végig a permetezővel – ez a Dipelnél biztos, hogy nem hatékony. A megfelelő borítottság eléréséhez minden sorba külön be kell menni – ajánlotta az előadó. Azt is hozzátette, hogy a nyári melegben a B. thuringiensis elég gyorsan elpusztul a levél felületén, tehát hetenként, adott esetben háromnaponként meg kell ismételni a kezelést. A növényvédő szerek közül a Runner, illetve ha kell, akkor a Steward használható még. Utóbbi eléggé káros a természetes ellenségekre, ezért inkább csak szeptember közeledtével használjuk, amikor már kevesebb a tripsz, és nem akkora baj, ha az Oriusok egy része odavész.
A bagolylepkék ellen nem a legtökéletesebb a természetes ellenségekkel történő védekezés, vannak azonban kertészetek, ahol jól megoldják. Nem bízhatjuk teljes egészében a Trichogramma petefürkészre a megoldást, de jó tompító hatást mindenképpen elérhetünk – mondta. Főleg azokban a félig nyitott fóliákban jók a tapasztalatok, ahol a védekezés nagy részét a természetben élő rovaregyüttesre alapozzák.
Arra is építhetünk, hogy alkonyati kártevőről lévén szó, fénycsapdával sikerrel gyéríthető, illetve a fólia szellőzőit estére lehálózhatjuk. Ha nincs más lehetőség, akkor sokat használ, ha estére becsukjuk az ajtókat.

Tipikus nyári kártevők

A tapaszalt kertészeket is meglepte, hogy mekkora kárt tesznek a paprikában a poloskák. Korábban nem kellett ellenük külön védekezni, igazából nem is tűnt fel a jelenlétük, mert a többi károsító ellen használt szerek teljesen távol tartották őket. Csak az utóbbi két évben okoz fejfájást ez az állat, amióta a hidegfóliákban is általánossá vált a biológiai védekezés. Jellegzetesen nyári kártevők, egyelőre még nem ismerünk olyan természetes ellenségét, amit biztonsággal lehetne bevetni. Az ezzel foglalkozó cégek dolgoznak a megoldáson.
Több poloskafaj, például a lucernapoloska, a mezei poloska, illetve a vándorpoloskák károsítanak, de gazdasági szempontból nagyjából mindegy, hogy melyik, mert az eredmény azonos: szívogatásukkal a legszebb terméseket is eladhatatlanná teszik. Különösen feltűnő nyomot hagynak, mert nemcsak szívogatnak, egyúttal mérget juttatnak a paprika (vagy paradicsom és más zöldségek) szövetébe, amitől az üvegessé válik. Egyes fajok kárképét emiatt korábban baktériumfertőzéssel is összetévesztették. A különböző poloskafajok az egész országban előfordulnak, de a tapasztalat szerint igazán komoly kárt ott okoznak, ahol valami miatt megszűnik az életterük – például lekaszálják a lucernát, vagy learatják a búzát, kukoricát, elgyomosodott területeket – és emiatt tömegesen átvonulnak a paprikára.
Egyelőre csak kémiai megoldás van ellenük, de az igazán hatékony módszert még nem sikerült megtalálni. A biológiai védekezésbe nehezen illeszthetők be a piretroidok és a neonikotinoidok, amelyek leginkább hatékonyak, így a teljesen megnyugtató megoldás még várat magára.

Húsz éve

Pontosan húsz éve, hogy az Árpád Agrár Zrt. jogelődje, illetve a belga Biobest együttműködési megállapodást kötött, és a szentesi szakemberek elkezdtek biológiai növényvédelemmel foglalkozni. A paprika biológiai növényvédelmének gyakorlatát Zentai Ákos vezetésével a kilencvenes évek közepén dolgozták ki, majd amint a kilencvenes évek végén bevezették a kőzetgyapotos termesztést, az Árpád összes üvegházában áttértek a biológiai védekezésre. Nem telt sok időbe, és az ország többi üvegházi felületén is elterjedt a technológia, a 2000-es évek elejére az üvegházban termesztett paprikát már mindenütt biológiailag védték.
A kisebb kertészetekben azonban, fűtött vagy fűtetlen hajtatásban egyaránt sokáig váratott magára az áttörés, ritka kivétel volt az a néhány gazdaság, ahol fontosnak tartották ezt a kérdést. 2008– 2009-ben bizonyos növényvédő szerek kivonása adott újabb lökést a biológiai módszerek terjedésének. Az azóta eltelt három év sikertörténet, mind többen fordulnak a biológiai növényvédelem felé. Olyannyira, hogy az idén azon kell gondolkodniuk a szaktanácsadóknak és forgalmazóknak, hogy a szabadföldre is ajánlják ezt a növényvédelmi technológiát úgy, hogy a saját elvárásaik szerint is megállja a helyét – mondta Orosz Róbert, az Árpád Biokontroll 2003 Kft. ügyvezetője.

Színes sorompó

A szabadföldi termesztésben, de fóliatelepeken is érdekes lehet az Orosz Róbert által újdonságként bemutatott irányzat. A sorompóként, védősávként ültetett színes, nyári virágok keveréke rendkívül jól vonzza nem csak a kártevőket, de azok ragadozóit is. Többféle virágmag- keverékkel kísérleteznek. A változatos, és a rovarok számára vonzó növényzetből kialakított másfél-két méter széles védősáv útját állja a kártevőknek valamilyen szinten, vagyis nem azonnal a paprikába mennek, hanem a védősávban le ragadnak; banknövényként pedig a természetes ellenségek folyamatos jelenlétét szolgálja. A közeljövőben mindenképpen kipróbálják ezt a megoldást és hamarosan pontosabb információkkal szolgálnak róla az érdeklődő kertészeknek.

Forrás: