Egyiptomi vándorsáska
Az egyiptomi vándorsáska (Anacridium aegyptium) hímje 30–55, a nőstény 65– 70 milliméteres, valódi óriás a sáskák között. Színük változatos szürke, zöld, potyautasunké vörösbarna volt. Jellegzetességük fekete csíkos szemük. Előtoruk is függőlegesen barázdált. Egész testük halványan foltozott. A lárváik szárnyatlanok, zöldek, sárgák és barnák. Tőlünk délre (Macedoniában, Bulgáriában, Albániában, Montenegróban, Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban, Szlovéniában, Szerbiában) cserjés növényállományokban és szőlőültetvényekben él. A kifejlett sáskák telelnek, tavasszal rakják le tojáscsomóikat a talajba. Kikelt lárváik négy vedlés után, meleg nyáron akár hat hét alatt fejlődnek szárnyas sáskává.
Keleti vándorsáska
A keleti vándorsáska (Locusta migratoria) 30–52 milliméteres, zöld és barna színezetű, előtorának hátán két sötét sáv húzódik. Eurázsiában és Észak-Afrikában, tavak, folyók mentén, nagy folyók deltavidékén él. Nálunk erősen visszaszorult, ritkán kerülnek elő példányai. Főként a fűféléket, a nádat kedveli. A gabonafajok mellett csak szükségből eszi a kétszikű növényeket, olyankor cserjékre, fákra is letelepszik. Korábbi évszázadokban nálunk is komoly kártevő volt, sáskajárásos esztendőkben éhínséget okozott a letarolt termények miatt. Az Alföld lecsapolása után ez megszűnt. Az áttelelő tojásokból tavasszal, hosszabb időszakon keresztül kelnek a lárvák, majd másfél hónap alatt fejlődnek szárnyas sáskává. A tömegszaporodásban lévő lárvák a növényzet letarolását követően vonulásra, vándorlásra hajlamosak. Az imágók jól repülnek, rajaik ezer kilométerre is elvándorolnak. A sáskákat sok madár fogyasztja, a háziszárnyasok a lárvákat, a sertések a tojástokokat pusztítják. Manapság nincs szükség az ellene való védekezésre nálunk.
Olaszsáska
Az olaszsáska (Calliptamus italicus) hímje 15–23, a nőstény 23–35 milliméter hosszú, többnyire barna vagy szürke, szalmasárga csíkokkal, foltokkal. A hátsó szárnya átlátszó, a tövénél halvány rózsaszínű, a hátsó lábszára élénkpiros. Nálunk az alföldeken kívül a kopáros domb- és hegyvidéken is él. Kétszikű növények – hüvelyesek (lucerna, lóhere, bükköny, borsó, bab), répafélék, burgonya, dohány, napraforgó, szőlő, málna –, kártevője. Tojásáll
apotban telel a talajban, a május– júniusban kelő lárvák 5–6 heti táplálkozás után fejlődnek szárnyasok
ká. A hollóbogár, fürkészlegyek, rablólegyek parazitálják, ragadozzák a tojáscsomókat, illetve lárvákat. A sáskagradációnak elsősorban a sáskavész (Entomophthora grylli) gombás betegség szokott véget vetni.
Afrikai vándorsáska
Az afrikai vándorsáska (Schistocerca gregaria) hatalmas rajai évezredekig veszélyeztették Észak-Afrika és a Közel-Kelet megélhetését. Rajai gyorsan mozognak, ezért az egyik legveszélyesebb kártevő. A legutóbbi sáskajárás Nyugat-Afrikában okozott éhínséget. A hím hossza 60, a nőstényé 80 milliméter. A homokszínű példányok magányosan élnek, amikor hatalmas rajokban útra kelnek, élénksárga, narancssárga és fekete színt öltenek. Nálunk állatkereskedésben kaphatók a pompás színű sáskák, hüllők, kétéltűek, rovarevő emlősök táplálékául szolgálnak.