0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Potyautas vándorsáskák

A hosszú szárnyú vándorsáskák kitűnően repülnek, táplálékot keresve saját erőből is hosszú utat képesek megtenni. Az idén azonban több alkalommal országúton érkeztek hozzánk Olaszországból, zárt járművekben, dísznövény szállítmányokban meghúzódva. Forró nyarunk kedvezett a szaporodásuknak, de csak fűféléket fogyasztanak, így számottevő kárt nem okoztak. A nálunk honos olaszsáska is hajlamos kóborlásra forró nyarakon. A legnagyobb termetű afrikai vándorsáska, nálunk csak állatkereskedésekben látható, táplálékállatnak tenyésztik.

Egyiptomi vándorsáska

Az egyiptomi vándorsáska (Anacridium aegyptium) hímje 30–55, a nőstény 65– 70 milliméteres, valódi óriás a sáskák között. Színük változatos szürke, zöld, potyautasunké vörösbarna volt. Jellegzetességük fekete csíkos szemük. Előtoruk is függőlegesen barázdált. Egész testük halványan foltozott. A lárváik szárnyatlanok, zöldek, sárgák és barnák. Tőlünk délre (Macedoniában, Bulgáriában, Albániában, Montenegróban, Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban, Szlovéniában, Szerbiában) cserjés növényállományokban és szőlőültetvényekben él. A kifejlett sáskák telelnek, tavasszal rakják le tojáscsomóikat a talajba. Kikelt lárváik négy vedlés után, meleg nyáron akár hat hét alatt fejlődnek szárnyas sáskává.

Keleti vándorsáska

A keleti vándorsáska (Locusta migratoria) 30–52 milliméteres, zöld és barna színezetű, előtorának hátán két sötét sáv húzódik. Eurázsiában és Észak-Afrikában, tavak, folyók mentén, nagy folyók deltavidékén él. Nálunk erősen visszaszorult, ritkán kerülnek elő példányai. Főként a fűféléket, a nádat kedveli. A gabonafajok mellett csak szükségből eszi a kétszikű növényeket, olyankor cserjékre, fákra is letelepszik. Korábbi évszázadokban nálunk is komoly kártevő volt, sáskajárásos esztendőkben éhínséget okozott a letarolt termények miatt. Az Alföld lecsapolása után ez megszűnt. Az áttelelő tojásokból tavasszal, hosszabb időszakon keresztül kelnek a lárvák, majd másfél hónap alatt fejlődnek szárnyas sáskává. A tömegszaporodásban lévő lárvák a növényzet letarolását követően vonulásra, vándorlásra hajlamosak. Az imágók jól repülnek, rajaik ezer kilométerre is elvándorolnak. A sáskákat sok madár fogyasztja, a háziszárnyasok a lárvákat, a sertések a tojástokokat pusztítják. Manapság nincs szükség az ellene való védekezésre nálunk.

Olaszsáska

Az olaszsáska (Calliptamus italicus) hímje 15–23, a nőstény 23–35 milliméter hosszú, többnyire barna vagy szürke, szalmasárga csíkokkal, foltokkal. A hátsó szárnya átlátszó, a tövénél halvány rózsaszínű, a hátsó lábszára élénkpiros. Nálunk az alföldeken kívül a kopáros domb- és hegyvidéken is él. Kétszikű növények – hüvelyesek (lucerna, lóhere, bükköny, borsó, bab), répafélék, burgonya, dohány, napraforgó, szőlő, málna –, kártevője. Tojásáll

apotban telel a talajban, a május– júniusban kelő lárvák 5–6 heti táplálkozás után fejlődnek szárnyasok

ká. A hollóbogár, fürkészlegyek, rablólegyek parazitálják, ragadozzák a tojáscsomókat, illetve lárvákat. A sáskagradációnak elsősorban a sáskavész (Entomophthora grylli) gombás betegség szokott véget vetni.

Afrikai vándorsáska

Az afrikai vándorsáska (Schistocerca gregaria) hatalmas rajai évezredekig veszélyeztették Észak-Afrika és a Közel-Kelet megélhetését. Rajai gyorsan mozognak, ezért az egyik legveszélyesebb kártevő. A legutóbbi sáskajárás Nyugat-Afrikában okozott éhínséget. A hím hossza 60, a nőstényé 80 milliméter. A homokszínű példányok magányosan élnek, amikor hatalmas rajokban útra kelnek, élénksárga, narancssárga és fekete színt öltenek. Nálunk állatkereskedésben kaphatók a pompás színű sáskák, hüllők, kétéltűek, rovarevő emlősök táplálékául szolgálnak.
 

Forrás: