Több előadásból is kiderült, hogy a kétféle termesztési módban közös a környezetünk iránti felelősség, noha még nagy a szemléletbeli távolság az integrált és a biotermesztők között. Ertseyné Peregi Katalin, a tanácskozás levezető elnöke éppen ennek az áthidalására hívta föl a figyelmet.
Új módszerek
Holb Imre, a DE tanára és az MTA Növényvédelmi Kutatóintézet tudományos tanácsadója az integrált és az ökológiai növényvédelem elveiről és szabályozási kérdéseiről beszélt. Nő a fogyasztók érdeklődése a környezetkímélő módszerek iránt, ám a jobb megoldásokhoz további kutatás-fejlesztés szükséges. Nemcsak új védekezési módszerekre, hanem a károsítók jobb megismerésén alapuló új védekezési stratégiákra is szükség van, elsősorban az ökológiai termesztésben. Az ugyanis jóval kevésbé hatékonyan képes védekezni a betegségek és a kártevők ellen, mert semmilyen szintetikus vegyi anyag használatát nem engedélyezi.
Mindkét módszer nagy hangsúlyt fektet a megelőzésre, az agrotechnikai eljárásokkal (talajművelés, öntözés, tápanyag-utánpótlás) szerezhető előnyökre és a növény ellenálló képességének fokozására. Védekezésre mindkét rendszerben bevetnek biológiai és biotechnológiai eljárásokat, de az integrált termesztés megengedi a vegyi növényvédelmet is. Az integrált termesztés célja, hogy a károsítókat a kártételi küszöb alatt tartsa, a lehető legkörnyezetkímélőbb módon. Ehhez a hasznos élő szervezeteket kímélő, nem fölhalmozódó növényvédő szereket lehet használni, a feltétlenül szükséges, minimális mennyiségben, időben és térben célzottan, előrejelzésre alapozva.
Nemzetközi fejlesztésekben a döntéstámogató számítógépes rendszerek finomításán dolgoznak. Mi is ismerjük a meteorológiai adatokra és személyes megfigyelésekre alapozott számítógépes növényvédelmi előrejelző rendszereket, amelyek kifinomultabb változatban képesek figyelembe venni a kultúrnövény fajtáját és érzékenységét, fejlődési szakaszait, követik a felhasznált szereket és a rezisztencia kialakulásának megelőzésére is figyelmeztetik a felhasználót, valamint gazdaságossági oldalról is elemzik a helyzetet. Elsősorban a legfontosabb kultúrák gombás betegségeire kidolgozott rendszereket ismerünk, de a fejlesztés folyamatos. Elvben a legmagasabb szinten a gazdasági és jogi környezet hatását is figyelemmel lehet kísérni, de ez még a jövő zenéje.
A döntéstámogató programok segítségével tetemes megtakarítás érhető el: almavarasodás ellen a hagyományos integrált termesztés 14 permetezésével szemben 11 permetezés is elég, a biotermesztésben 22-ről 17-re csökkenthető a beavatkozások száma.
Egészséges élelmiszer
Mai ismereteink szerint, ha helyesen alkalmazzuk a technológiai fogásokat, akkor ugyanarra az eredményre kell jutnunk – biztonságosan fogyasztható zöldséget, gyümölcsöt kell termesztenünk a hagyományos, az integrált és az ökológiai módszerek alkalmazásával, szögezte le előadása elején Papp Orsolya, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet munkatársa, és Ledóné Darázsi Hajnalka, a TÉSZ-ÉSZ vezető szaktanácsadója. Hagyományos termesz tésben a gazdaságosság a legfőbb szempont, az integrált termesztésben ezt a környezeti egyensúly megtartása egészíti ki, ennek érdekében előnyben részesítik a biológiai megoldásokat a kémiaiakkal szemben. Már 1959-ben lefektették az integrált termesztés elvi alapjait, a módszerek azóta tovább csiszolódtak, a hajtatott zöldségtermesztésben pedig elértek a teljes körű biológiai növényvédelem szintjére. Hazánkban már 30 éve kezdődött a hasznos élő szervezetek felhasználása a növényházakban Szentes környékén, de még közel sem teszünk meg mindent a megóvásukra. Szakszerűen gondozott környezettel, ernyős virágú szegélynövények telepítésével segíthetjük a hasznos rovarok szaporodását. A DélKerTész például megadja az egyes készítményekre, hogy a biológiai növényvédelmet használó házakban, illetve a poszméhekre milyen korlátozásokkal lehet használni azokat.
Erősebb metszés
A DE pallagi integrált és ökológiai almaültetvényének tapasztalatairól Gonda István professzor számolt be. Az első kertet már felszámolták, 2009-ben jóval kevesebb fajtával telepítették újra. A kísérletben először 15 úgynevezett nosztalgia fajta (Asztraháni piros, Nyári fontos, Gravensteini, Francia renet, Darusóvári, Húsvéti rozmaring, Parker pepin, London pe pin, Batul, Mosolygós batul, Téli banán, Téli fehér kálvil, Téli piros pogácsa, Fertődi téli, Téli arany par men), 17 varasodás-ellenálló fajta (Faw 7262, Florina, Liberty, Pilot, Pinova, Piros, Resi, Remo, Retina, Rewena, Reanda, Releika, Reglindis, Renora, Relinda, Reka, Topaz) és 8 világfajta (Gala Must, Jonica, Jonagold, Elstar, Red Elstar, Idared, Mutsu, Granny Smith) szerepelt. Tíz termőév alatt nagy különbség alakult ki az integrált és az ökológiai művelésű fák teljesítménye között az integrált javára: erőteljesebb növekedést, több és jobb minőségű termést mértek rajtuk. Az átlagos fánkénti termés az integrált termesztésben 28 kg volt, a biotermesztésben 8,5 kg. A gyümölcs beltartalmi értékeire nem volt számottevően kedvező hatással a bioművelés, a szárazanyag- és a cukortartalom nem mutatott szignifikáns eltérést. A C-vitamin- és a savtartalomban mértek magasabb értéket a bioalmák esetében, de az eredmény inkább fajtafüggőnek látszik. Például a Téli banánalma minden mutatóban rosszabbul teljesített a biotermesztésben, a Jonagoldnál viszont kedvező változást lehetett találni a cukortartalomban.
Biztosan állítható a tízéves tapasztalatok alapján, hogy a biotermesztésű almafákat sokkal erősebben kell metszeni és jobban figyelni a gyümölcsritkításra, hogy ellensúlyozzák a kisebb tápanyag- tartalomból eredő növekedési lemaradást. A biotermesztés számos növényvédelmi nehézséggel is járt, gondot okozott a varasodás, a lisztharmat, a levéltetvek és a vértetű leküzdése. A növényvédelem költsége az évjáratoktól függően több vagy kevesebb is lehetett a bioban, mint az integrált termesztésben, de az egyetemi fajtagyűjteményben végzett kísérletben a fertőzési nyomás nagyobb, mint üzemi ültetvényben.
Ami a fajtákat illeti, kimondhatjuk, hogy a nosztalgiaalmák nem alkalmasak az ökológiai termesztésre, a világfajták közül a Golden, a Gala és az Idared is túl érzékeny, viszont Pallagon jól bevált a Pinova, a Granny Smith és a Topaz.
Felkészült váltás
Az ökológiai termesztés gyakorlati kérdéseiről beszélt a Biokontroll Hungária Kft. ellenőre, Seress Zoltán. Hangsúlyozta, hogy aki ökológiai gazdálkodásba kíván belefogni, az alaposan készüljön föl és érdeklődjön az illetékeseknél. Az átállás ideje például rövidíthető, ha vetés, illetve betakarítás előtt jelentkezik be valaki, mert már túljut a legalább 12 hónapos ellenőrzött időszakon, miközben a területe is alkalmassá válik (24 vagy 36 hónap alatt) a biokövetelmények teljesítésére. A bioültetvényt lehetőleg erdősávval célszerű elválasztani a környező hagyományos művelésű területektől.
A növényvédelemben több olyan betegség okoz gondot, amivel a hagyományos termesztők is nehezen birkóznak meg, például a meggymonília, de az atkák már nem szoktak kárt okozni az organikus ültetvényekben. Sokat segít az ellenálló fajták telepítése, bár nem készült róluk ajánlati lista. Az ellenőrzések során gyakran tapasztalják, hogy a permetezési naplóban nem tüntetik föl a kiadott készítmény adagját.
Tápanyagutánpótlás
Az ökológiai gazdálkodásban csak természetes talajkezelő- talajjavító anyagok és trágyák használhatók, ám ezekből nagyon sokféle létezik, derült ki Pap Zoltán, a BCE Zöldség- és Gombatermesztési Tanszék munkatársa előadásából. A szerves trágyák élénkítik a talajéletet, a tápanyagok jobban hozzáférhetőkké válnak a növények számára, javul a talaj szerkezete. Sajnos a beszerzésük és a kijuttatásuk sem egyszerű, érdemes jobban támaszkodni a helyi erőforrásokra, hulladékokra és tudatosan létrehozott trágya-anyagok ra. A minőségi terméshez a tápanyag-gazdálkodást is jól át kell gondolni, hang súlyozta az előadó. Bio termesztésben az említettek mellett komposztok, gilisztahumusz, növényi eredetű melléktermékek, kőzetőrlemények, növényi preparátumok, baktériumkészítmények és más mikroorganizmusok, algakészítmények, hu min sa vak is használhatók. Újabban sokféle szerves eredetű, de könnyen használható trágyapellet is beszerezhető, ezek további előnye, hogy állandó a táp anyagtartalmuk, így könnyebben kiszámítható a trágyaadag.
Az engedélyezett készítmények hatása egyelőre nem mindig tisztázott, ezért a tanszéken kísérleteket állítottak be velük kapcsolatban. Az első eredmények kedvezőek a baktériumtrágyák és gombák alkalmazásáról.
Gyakorlat a biomeggyesben
Weisz János nyíregyházi gyümölcstermesztő a biomeggyesében szerzett tapasztalatairól számolt be. A kertet 1998-ban telepítették, az ökológiai gazdálkodásra tervezve nagy térállásban, 8 x 6 méterre, hogy szellős és napsütötte legyen az ültetvény. A talaj 4,7 pH-jú és 0,75 százalék humusztartalmú, ezért a telepítés előtt hektáronként 70 tonna szerves trágyát és 4 tonna mészkőport dolgoztak bele a talajtani szakvélemény alapján. Hagyományos fajtákat, Érdi bőtermőt, Debreceni bőtermőt, Kántorjánosi 3-at és Újfehértói fürtöst ültettek sajmeggy alanyon. Sajnos, egyelőre nincs elég jó betegség-ellenálló meggyfajta, ami megkönnyítené az ökológiai gazdálkodást, pedig nagy szükség lenne rá, mondta Weisz János. Árumeggynek nem alkalmas a puha húsú, vagy nem kocsánnyal leváló, könnyen sérülő meggy. A törzsmagasságot a gépi rázásra 100-110 cm-re méretezte. Szórt sudaras koronát alakított ki, a hatodik évben eltávolította a központi tengelyt, ami azzal az eredménnyel járt, hogy a termőrészek „visszatértek” földközelbe. A koronaalakítás idején rendkívül gondosan igyekezett kiteríteni a koronát, szükség esetén fölfelé álló rügyre metszett, a következő évben pedig az alatta kifejlődött laposabb elágazásra váltott vissza. Az Érdi bőtermőnél különösen ügyelt a vázkarok lapos elágaztatására, mert ez a fajta hajlamos a széthasadásra. A fenntartó metszést is nagyon aprólékosan végzi, mert az a növényvédelmet is megalapozza. Szüret után csak a vízhajtásokat metszi ki, az éves metszésre csak később, nyugalmi állapotban kerítenek sort.
Tízéves korban derült ki, hogy a meggyfák nem képesek kitölteni a nagy teret, ezért 6 x 4 méterre besűrítette az ültetetvényt.
A talajművelésen változtatott az idők során. Kezdetben ugarolt sorközöket tartott, később meghagyta a természetes növényzetet. Szükség szerint árasztással tud öntözni. Tápanyag-utánpótlásként az ökológiai előírásoknak megfelelően komposztált szerves trágyát (3 évente 20 tonna) és évenként 10 kg alginitet is kijuttat fánként.
Akárcsak a hagyományos termesztésben, a biogazdálkodásban is a monília okozza a legtöbb gondot. Csak rezet használ ellene a virágzási időben, általában három alkalommal. Először a legkorábban nyíló Érdi bőtermő fővirágzásában permetez, majd a többi fajta fővirágzásakor. Csak a szokásos adag felét-harmadát juttatja ki, a perzselés elkerülésére. Nagy gond, hogy megjelent a cseresznyelégy, különösen az Érdi bőtermőt szereti. A blumeriellás levélfoltosság és a glöospórium általában nem okoz gondot, úgy látszik, mindkettő ellen kielégítő védelmet nyújt a mészkénlé. Mindehhez azért jócskán hozzájárul, hogy a beteg gyümölcsöt összegyűjtik a szüret után. A természetes egyensúly jó példája volt, amikor súlyos lombosfa-fehérmoly- fertőzés következett be a meggyesben, ám kiderült, hogy az aknák háromnegyedében paraziták támadták meg a kártevőt.
A művelési költség 567 ezer forint hektáronként, a bevétel körülbelül 1 millió, tehát a biogazdálkodással elérhető jövedelem nem túl magas, 439 ezer forint hektáronként. Sajnos az „utolsó békeév” 2006 volt Weisz Jánosnál, azóta többszöri tavaszi fagy és jégverés pusztította el a termést.
Változások
Rövid hozzászólásában Zsom Eszter, a K+S Kali GmbH hazai forgalmazója elmondta: a műtrágyák sem mindig művi anyagok, a német cég sóbányáiban teljesen természetes, magas káliumtartalmú üledéket hoznak a felszínre. A valamikori tenger párolgása során keletkeztek a vastag sórétegek, amiben 3-5 méter vastag, sok káliumot, magnéziumot és ként tartalmazó réteg van, abból készítenek ásványi trágyákat. A nyers kálisó, kálium-szulfát és magnézium- szulfát hazánkban is használható ökológiai termesztésben. Sajnos sok bio termesztő nem ismeri ezt a lehetőséget, illetve 2011-től lekerültek a Biokontroll Hungária pozitív listájáról. Akkor ugyanis az ellenőrző cég pénzt kért minden termék után, ami a listán szerepel és ezt a német gyártó nem volt hajlandó megfizetni. Pedig az alapvető tápanyagok rendszeres pótlása, főleg homoktalajon nagyon fontos lenne.
Divéky Ertsey Anna, a BCE Ökológiai és Fenntartható Gazdálkodási Rendszerek Tanszék munkatársa a tájfajták szaporításáról, felhasználásáról adott tájékoztatást. Korábban nem lehetett legálisan szaporítani ezeket a régi, egy-egy adott körzethez alkalmazkodott növényeket, ám az utóbbi években megszülettek azok a minisztériumi rendeletek, amelyek rendezték a tájfajták sorsát. 2009-ben a szántóföldi növényekről, 2011-ben a zöldségekről (65/2011. VM-rendelet), az idén pedig a gyümölcsökről (27/2012. VM-rendelet) készült el a szabályozás. A tájfajták egyszerűsített minősítés után fölkerülhetnek az államilag minősített fajták listájára, ehhez a NÉBIH Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóságához kell fordulni (lásd részletesebben a 7. oldalon). A fajtákat korlátozott mennyiségben és adott körzetekben lehet termeszteni.
Többfelé kezdődtek kutatások a tájfajtákkal kapcsolatban, a tanszéken közép-magyarországi paradicsomfajtákat gyűjtöttek össze és értékelnek abból a szempontból, hogy alkalmasak-e biotermesztésre.
