0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A kajszipusztulás felelősei

Már beszámoltunk a Tordason rendezett kajszitermesztési tanácskozásról és fajtabemutatóról (Késői kajszik Tordason, Kertészet és Szőlészet 2016/32. szám), a növényvédelmi témáról azonban csak szűkszavúan írtunk. Most az előadó, Gara Júlia kertészmérnök adja közre ismereteit lapunk hasábjain.

Termelőként minden kipusztult, vagy pusztulófélben levő kajszifa láttán fölteszem a kérdést: vajon mitől pusztulnak?
Az évek során a szakirodalom tanulmányozása és személyes vizsgálódásaink nyomán többféle kórokozót tekintettünk a kajszifapusztulás fő okozójának.
Külföldi tanulmányútjaink során az ott tapasztalt kisebb mértékű fapusztulás és az ahhoz fűzött magyarázatok nem győztek meg minket, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezeken a tanulmányutakon nem átlagos ültetvényeket látogattunk.
Évről évre mi is mind többet látunk, tapasztalunk, gyorsabban felismerjük a tüneteket, és gyorsabban válaszolunk is rá. Tudatosabban keressük a lehetséges összefüggéseket és az okokat.
A következőkben nem egy kórokozót jelölök meg a gondok egyetlen és fő okozójaként, hanem szeretném az ültetvényeinkben tapasztalt tüneteket szakirodalmi támogatással bemutatni.
Ha tüzetesebben vizsgáljuk a pusztuló fák tüneteit, időbeni megjelenésüket és a kórfolyamat lefolyását, láthatjuk, hogy nagyon is sokféleképpen pusztulhat el egy kajszifa.

A fitoplazma változatos tünetei

Az alma fitoplazmájánál (Apple proliferation phytoplasma) már bizonyított tény, hogy a kórokozó megfertőzheti a szomszédos fákat is gyökérérintkezéseken keresztül. A csonthéjasoknál ezt a tényt török kutatócsapat (Gültekin és munkatársai) bizonyította be.
A boszorkánykörben, egymás mellett szinte egy időben pusztuló fák valószínűleg fitoplazma- (Candidatus Phytoplasma prunorum) fertőzés jelei. Az itthon legáltalánosabban használt mirabolán alany rezisztens a fertőzéssel szemben, ezért rajta nem jelennek meg tünetek, így a kórokozó alattomosan terjed a talajban, és úgy szaporodik a gyökerekben, hogy mi már csak akkor látjuk, ha a fertőzés elért a nemes részhez.
A fitoplazmával fertőzött fák más-más időpontokban különböző tüneteket mutatnak. Tavasszal, kötődés után a levelek lankadnak, apróbbak, a hajtásnövekedés megáll, illetve alig indul el. Ha az egész fa ilyen képet mutat, akkor a törzs háncsrészét már teljesen körbeérte a fertőzés. Ha csak egy-egy vázág mutatja a tüneteket, akkor a fertőzés még csak a törzs azon részén tart. Ezeket a gyümölcsöket már nem tudja teljes minőségben kinevelni a fa.
Nyáron, szüretkor a kevésbé gyakorlott szem is észreveszi, hogy melyek a beteg fák. Leveleik merevek, sárgák, kanalasodnak. Laboratóriumban PCR-rel ilyenkor lehet a legnagyobb valószínűséggel kimutatni a hajtásokban is a fitoplazma jelenlétét. Télen mutatkoznak a legszembetűnőbb tünetek, a fitoplazma ugyanis felborítja a fák hormonrendszerét és előfordul, hogy néhány virág kinyílik, illetve a vegetatív rügyek megindulnak ilyenkor.

Ha mézgásodik

Baktérium okozhatja a pusztulást azokban az esetekben, amikor mézgásodás, illetve rákos sebek jelennek meg. Mindkettő a fa természetes védekező rendszerének a része, az őt ért bármilyen stresszel szemben. A baktérium (Pseudomonas syringae pv. syringae) a háncsot támadja meg és pusztítja el kisebb-nagyobb mértékben. A kambium túlzott kallusztermeléssel próbálja megállítani a baktérium terjedését, így keletkeznek a rákos sebek. Ha a fa időben lokalizálja a terjedést, akkor kiheverheti a fertőzést. A baktérium a tenyészidő során epifita módon él a levelek felszínén, néhány érzékeny fajtán a gyümölcsön is okozhat tünetet. A baktérium novembertől márciusig fertőzheti a fákat a természetes nyílásokon keresztül, és ha a szövetben szaporodva teljesen körbeéri a vékonyabb-fiatalabb törzset vagy vázágat, akkor az elszárad. Így leginkább a nyári hónapokban mutatkozik meg a fertőzése.

Gombák okozta részleges elhalás

A Cytospora cincta gombát általában sebparazitaként tartják számon, de nehéz meghúzni a határvonalat, hiszen nincsen olyan fa, amin metszési seb, fagyléc vagy kisebb- nagyobb sérülés ne lenne. Veszélyes akkor lehet, ha ez a fertőzés nem áll meg az elhalt részeken, hanem parazitaként továbbterjed az egészséges részekre.
A Verticillium dahliae gomba is háncsbarnulást okozhat, a fa pedig kalluszképzéssel próbálja megállítani a terjedését. A verticillium többnyire lappangva él a fákban, fokozatosan, évről évre gyengítve azokat. A fertőzött fából még a 3. évben is kimutatható a kórokozó gomba, amelyet nálunk nem pusztít el a tél. A fa növekedése következtében a tünetes szövetek a gesztbe kerülnek, és a fa kiheverheti a fertőzést.
Ólomfényűséggel (Condostereum purpureum) is találkoztam egyes kertekben, sőt az idén határozottan sok ilyen ólomfényű lombozatú fát láttam, elszáradt kisebb váz- és gallérágakkal. Ezeket eddig vagy nem figyeltem meg, vagy a tünetek nem voltak ennyire szembetűnőek.
A levágott ágak keresztmetszetén szabálytalan elszíneződés látszik.
A Sharka vírus (Plum pox virus) sem okozhatja a fák pusztulását, inkább csak legyengíti azokat, és úgy könnyebben megfertőzheti a komolyabb pusztulást okozó baktérium vagy fitoplazma.

Havonta szemlézzük

Azt tapasztaltam, hogy a Balatontól délre elhelyezkedő, szinte ideálisnak mondható termőhelyű kajszisainkban minden tünet föllelhető, és minden kórokozó jelen lehet az ültetvényeinkben.
Közelebb járhatunk a valósághoz és a megoldáshoz is persze, ha évenként vizsgáljuk a pusztulások tüneteit és mértékét. Ha megfigyeljük, hogy jellemzően milyen tünetekkel pusztulnak a fák, megláthatjuk, hogy az adott évben, az adott környezeti körülmények között melyik kórokozó tud felülkerekedni. Fontosnak tartjuk, hogy lehetőség szerint minden kórokozó ellen védekezzünk agrotechnikával és célzott, a kórokozók életciklusához igazított növényvédelmi beavatkozásokkal.
Az ültetvényeinket havonta, legföljebb kéthavonta tüzetesen járjuk át és figyeljük a betegnek látszó fákat. Azokat aztán minél gyorsabban, érzelemmentesen ki kell vágni, megelőzendő a további fertőzéseket.
A fitoplazma vektora, a szilva-levélbolha (Cacopsylla pruni) első egyedeit az idén február 25-én fogtuk (2015- ben március 11-én), tehát nagyon korán az ültetvényekben vannak. A szilva-levélbolha korai szívogatásának a fertőzésben játszott szerepe még nem teljesen tisztázott. Olasz és francia szakértők piretroidos kezelést ajánlanak sziromhullás után, különösen ügyelve a méhekre. Fontos tudni, hogy a szilva-levélbolha a kajszihoz képest sokkal jobban kedveli a mirabolánt és a kökényt, ezért a sarjhajtásokat mindenképpen vágjuk ki a tél végére.
A már kipusztult fák pótlásainál figyeljünk, hogy a régi fa talajfelszínre került gyökérrészei ne hozhassanak gyökérsarjakat, mert úgy életben marad a gyökér, benne a fitoplazma is, ami könnyen átfertőzheti a helyére ültetett csemetét.
A Pseudomonas leginkább a talajhoz közel, szinte a gyökérnyaknál jut be a fába, ezért a törzset vastagon bekenik réztartalmú szerekkel. Mivel az alany sokkal kevésbé érzékeny a baktérium fertőzésére, mint a nemes, igyekeznek minél magasabban szemezni, és azzal távolítani a fertőzésre leginkább fogékony helyet. Olaszországban leginkább ezt teszik felelőssé a pusztulásért, ezért náluk a növényvédelmi technológia része, hogy október és november között lombhulláskor 8-10 naponként, 3-4 alkalommal réztartalmú szerekkel kezelik a fákat.
Mindezekből kiolvasható, hogy sokat tudunk a kajszifák pusztulásáról, de korántsem eleget ahhoz, hogy a kívánt 95-100 százalékos termőfelületet 10-15 évig fenntartsuk.

 

Forrás: