Thaiföld Ázsiában, az Indokínai- félsziget középső részén, a Thai- (Sziámi-) öböl partjain fekszik, területe délen a Maláj-félszigetre is benyúlik. Keleten Kambodzsa és Laosz, Nyugaton Mianmar, délen pedig Malajzia a szomszédja. Az ország éghajlata trópusi, ahol három évszak: tél (17-24 °C), nyár (30 °C, max. 40-45 °C) és a monszunesők évszaka a jellemző. A szántóterületének 60%-án rizst termesztenek, főleg a fővárost, Bangkokot átszelő Chao Phraya folyó alföldjén. A rizs mellett manióka, kukorica, cukornád, ananász, banán, kókuszdió, juta, gyapot stb. termesztésével foglalkoznak.
Saját ellátásra
Szőlőt csak 1960 óta termesztenek. A különleges trópusi gyümölcsök mellett ritka, de igényelt gyümölcs a csemegeszőlő. Koráb ban drága import szőlőt fogyasztottak, ma már saját maguk termesztik. Szőlőterületük megközelíti az 5000 hektárt, amelyen közel 75 ezer tonna szőlőt termesztenek, hektáronként 15- 20 tonnát. Az összes szőlőterület 80%-án csemegeszőlő, a többin borszőlő terem. A jövőben a szőlőterület és a szőlőtermesztés ütemes növekedése várható.
Szakmai utamon nagy élmény volt látni, mindössze egy hét alatt, a különböző vegetációs fázisban lévő ültetvényeket. Az egyik helyen fakadtak a szőlő rügyei, a másikon a szőlőtőkék teljes vegetációban éltek és fürtjeik már zsendültek. Némely ültetvényekről már a termést is leszüretelték.
Ebben az országban a szőlőt az év bármely időszakában lehet ültetni és metszeni, tervezni lehet a termés szüretét. A korai érésű fajták (rövid vegetációval) évente 3-4-szer, a késői érésűek (hosszú vegetációval) 2-3-szor szüretelhetők, intenzív termesztéstechnika mellett.
Az intenzív termesztésnél viszont a szőlőtőkék 7-10 éves életkorával kell számolni, amikor a tőkék egy-egy szüretnél 12-15 kg szőlőt teremnek. Az ültetés után az első termés már a 14-16. hónapban szedhető. A csemegeszőlő-termesztéshez kiváló környezeti feltételek állnak rendelkezésre. Talajaik palán kialakult agyag és homokos agyag talajok, sárga, vörös és barna változataik rendkívül termékenyek. Fényből, hőből és vízből is elegendő mennyiség segíti a tőkék életét, bár a száraz évszakban öntözniük kell.
A termesztett csemegeszőlő- fajták: White Malaga (86%), Cardinal (12%) és más, főként magvatlan fajták (2%).
Víztűrő alanyon
A szőlőt magán oltványtermesztők szaporítják. Mindenütt gyökeres oltványokat használnak ültetési anyagként. Már előre, a konténerekben meggyökereztetett alanyok hajtásaiba oltanak, amit „mar cotting” módszernek neveznek.
Alanyfajtájukat (Solonis x Othello 1603) Brazíliából hozatták be. Ez az alany rezisztens a filoxérával, a fonálférgekkel szemben, tűri a szárazságot, de a vizes talajokon is szépen tenyészik. Ugyanakkor jól gyökeresedik és könnyen oltható
A szőlő telepítését a termesztés, ezen belül az öntözés módja határozza meg. A szőlőtermesztés bevezetésével párhuzamosan különféle művelésmódokat is kipróbáltak, a legjobban bevált módok az úgynevezett „arbor system” vagy a „pergola trellis system”. Művelésmódjaikon a szőlőtörzset függőlegesen és egyenesen nevelik, a lombsátrat pedig vízszintesre alakítják. A lombot és az azon kifejlődött termést hálózatos kialakítású támrendszer tartja. A vízszintesen kialakított hajtásrendszer maximálisan hasznosítja a napfényt, miközben árnyékolja a fürtöket és a talajt.
Száraz időben csővezetékről vagy csöpögtető szárnyvezetékekről öntözik a szőlőültetvényeket. A talaj nedvességét mulcsozott növényi részekkel, sokfelé mulcsozott rizsszalmával őrzik meg.
Jól szabályozható a szedés
Metszéssel, illetve az öntözés megvonásával szabályozzák a rügyfakadás idejét, ezáltal a szüretét is: ha októberben metszenek, akkor március végén szüretelnek, az áprilisi metszést október eleji szüret követi. A fő termesztési ciklus azonban a február-március közötti időszakra esik.
A szőlő rügyei igen termékenyek, a belőlük kifejlődött hajtásokon sok fürt képződik, a virágok is teljes mértékben megtermékenyülnek. Ezért túl sok fürt fejlődik, amelyekből zsendülés idején sokat leszednek. A fürtritkítás során leszedett fürtöket zsákokba gyűjtik és feldolgozzák.
A párás és meleg időjárásban komoly gondjuk a növényvédelem. Thaiföldön a leggyakoribb gombabetegségeknek mi csak egy részével találkozunk: szőlőlisztharmat (Erysiphe necator), szőlőperonoszpóra (Plasmopara viticola), antraknózis (Gloeosporium ampelophagum), karelhalás (Melanconium fuligeneum) és bogyórothadás (Penicillium ssp., Rhizopus ssp., Colletotrichum gloeosporioides, Greneria uvicola, Botrytis cinerea).
A növényvédelem költséges és környezetszennyező, ezért a thai termesztők nagyon érdeklődnek a magyar rezisztens csemegeszőlő-fajták után. Egyébként a világ minden tájáról begyűjtik a csemegeszőlőket, fajtakísérletekben kipróbálják és csak a számukra megfelelőket szaporítják tovább. Thaiföldön a csemegeszőlő- termesztés lendületes fejlődése várható.
Ágyásos szőlő
Thaiföldön nagyon kedvelt a mi számunkra különös és érdekes, kiemelt ágyásra telepített, csatornás öntözésű ültetvény. Ez a módszer főként Thaiföld központi alföldjén terjed. Ennél a telepítési rend szernél 6 méter széles ágyásra telepítenek 2 sor szőlőt. A sor- és tőtávolság 1,5-2,0 x 3,5-4,0 méter, az ágyások között 1-1,5 méter széles és 1,0 méter mély csatornát ásnak. Az ágyások és köztük a csatornák váltakozva ismétlődnek az egész területen, a dolgozók csónakkal közelítik meg a szőlőtőkéket. Rendkívül hangulatos és különös mikroklímájú az ilyen szőlőültetvény. A csatorna vize természetes vízfolyamból ered, s használata ingyenes. Öntözés idején a szőlő gyökérzete állandóan vízben nő. Ebben a telepítési rendszerben hektáronként 550-1100 tőke ültethető. Ültetés előtt az ágyásokon gödröket ásnak, majd egy hónapon át szárítják, komposzttal kevert talajjal töltik meg. Az oltványokat ezután ültetik bele, általában január-februárban.
