A világ szilvatermésének 47%-a európai, 52%-a ázsiai és 2% az amerikai fajok aránya a legújabb fajtaadatok alapján. Az északi félteke kontinentális területein változatlanul az európai szilvák az elterjedtek, a szubtrópusi-trópusi övezetben az eltérő magasságú zónákat kiaknázó termesztés (pl. Brazília, India) jelentéktelen. Viszont az utóbbi területeken az ázsiai, ezen belül is a japán szilvák és más fajokkal létrehozott hibridfajták adják a termesztés fő súlyát. Az őshonos amerikai fajokból származó szilvák az USA keleti és déli partvidékéről más régiókban terjedtek el.
Annak ellenére, hogy magunk bizonytalannak látjuk a japán szilvák hazai lehetőségeit a betegségek iránti fogékonyságuk, termő helyigényük (fagyveszély), és speciális termesztési módszerek miatt, mégis olyan kérdésre kívántunk választ kapni, hogy van-e alkalmas hazai alanya a japán szilváknak.
Nemzetközi pályázat keretében Prosserből (Washington állam, USA) származó szaporítóanyag állt rendelkezésünkre. A ceglédi magoncalanyok biológiai jellegzetességeit figyelembe véve, a C. 679 jelű (Cegléd-Öregszőlőkbeli) myrobalán magoncokra végeztünk fajtánként 6080 szemzést. Az oltványokat jó minőségű csernozjom talajú területen neveltük fel, amely a Szarka faiskola része volt. A fajtákat háromszoros ismétlésben szemeztük, az USÁban jelentős és termesztett szilvafajták a következők voltak: Black Amber, Duarte, Friar, Laroda, Santa Rosa, Sapalta, Toka és Wickson.
A leszemzett fajták jellemzői
Black Amber: Queen Rosa x Friar utóda, a Ruth Gerstetterrel egy időben érik. Gyümölcse nagy, lapított, lilássötétpiros, a húsa leves és sárgás. Pollenadó: Friar, Laro da, Santa Rosa, Wickson.
Duarte: Japán szilva hibrid. Kis fát nevel, nálunk augusztusban érik. Gyümölcse középnagy, liláspiros, húsa krémsárga, pirosas bemosódottsággal. Pollenadók: Meth ley, Santa Rosa, Laroda.
Friar: Gaviota x Nubiana utóda. Gyümölcse nagy, szabálytalan alakú; feketéspiros, húsa sárga, kellemesen savas. Pollenadók: Ozark Premier, Santa Rosa, Morettini 355.
Laroda: Gaviota x Santa Rosa utóda. Tölcsér alakú koronát nevel. Gyümölcse közép nagy, barnásbordó; húsa lilásan sárga. Pollenadók: Friar, Ozark Premier, Santa Rosa.
Santa Rosa: Burbank nemesítette, lombfakadás után virágzik. Gyümölcse középnagy, liláspiros, húsa sárga, a héj alatti részen pirosas, kissé kesernyés ízű. Termékenyülése bizonytalan.
Sapalta: Japán szilva és a nyugati homoki meggy hibridje, bokor termetű. Gyümölcse középnagy, liláspiros, a húsa sötétlila. Pollenadók: Red Diamont, Opata, Sapa.
Toka: Amerikai és japán szilva hibridje, kis koronát nevel. Gyümölcse kisközépnagy, piros, sárgás alapszínnel, húsa pirosas narancs, édes. Pollenadók: Beauty, Shiro, Methley.
Wickson: Burbank nemesítette. Szétterülő koronát nevel, metszést igényel. Gyümölcse nagyigen nagy, kerekded, sárgásbarnás fedőszínnel, kellemesen savas. Pollenadók: Red June, Burbank, Abundance.
A C. 679 myrobalán
Az alkalmasnak talált ceglédi alanyfajtáról a szakirodalomban a termés színe, érési időpontja és a csemete ki hozatali értékekben szembetűnő és különbözők az adatok, ezért fontosnak tartjuk közölni a fajta jellemzőit. A C. 679 myrobalán lilás termésű, 600640 szabványos méretű csemetét lehet nevelni egy kg vetőmagból. Termőfái és a magcsemeték is erős növekedésűek, a rászemzett nemes fajták növekedése ugyancsak erős. Általában a rászemzett szilvafajták jól erednek, a Tuleu gras és a Ruth Gerstetter kivételével. Főbb információk az alanyfajtáról és a japán szilvákról a 2006ban megjelent Szilva című könyvben találhatók. Összeférhetetlenséget az alanyfajta és a rászemzett japán szilvák között nem lehetett megállapítani, mindkét komponens vírusmentes anyag volt.
Az oltványnevelés tapasztalatai
A szemzéseredés átlagosan 49,8%os volt, s mintegy ötöd nyi mértékben csökkent az oltványkihozatal aránya (40,3%), 
elsősorban szélkárból és művelési akadályból eredő törések miatt. A Laroda oltványok 60%os aránya kiugró, a többi fajtánál a 3040% os kihozatal is elfogadhatónak számított. A második évben az oltványok átlagosan 165172 cm magasságot értek el, egyedül a Sapalta fajta bokorjellegét nem tudtuk C. 679 myrobalánon „elkerülni”: ugyanis a hajtások kötözés nélkül elfeküdtek a talaj felszínén (136 cm). A Tokánál pedig kisebb kompatibilitási zavart figyeltünk meg. A Sapalta valóban eltér a legtöbb szilvafajtától.
A vizsgált fajták szemzéseredését s a terület felszámolása után az oltványkihozatalt a 2. táblázat foglalja össze. A vizsgált szemzési kombinációk az oltványiskolában jó eredményeket adtak, a nemes fajták viselkedése, így egy/többtörzsűség, az elágazási sajátosságok jellegzetességei viszont további alanyfajták kipróbálását és elemzéseket igényelnek. Az eddigiek alapján igazolható, hogy van megfelelő myrobalán magoncfajta esetleges japán, kínai, amerikai típusú és fajhibrid fajták szaporításához. A baktériumos betegségre (Xanthomonas pruni) való érzékenység és a fagykárok lehetősége természetesen legalább akkora kockázatot jelent, mint a rosszul megválasztott termesztéstechnológia.
2008-ban becslések szerint összesen 100 hektár japán szilva ültetvény volt az országban, a mostani helyzetre viszont nincs adatunk. A fajtakérdést, a termőhely-megválasztást és a biztonságos növényvédelmet ugyan nem érinti, de tény, hogy sikerült megfelelő alanyfajtát találni. Az eredmények ugyan korábbi években születtek, de időszerűségüket ma sem vesztették el.
Surányi Dezső, dr. Kölber Mária, Szarka István
