0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Bőrlevél életpálya

Az itt leírt tapasztalatok és kísérletek tíz éve indultak. Orosz vendégünk a mikkeli (Finnország) intézetben az udvar végében díszlő hatalmas bőrlevélágyás láttán felkiáltott: Nocsak, nálatok is nő a szibériai tea? Az általunk addig csak dísznövényként ismert évelő ettől kezdve új értelmet kapott: gyógynövénykísérletek, több program és új történet izgalmas alanya lett.

A Bergenia dísznövény-karrierje akkor kezdődött, amikor Nagy Katalin cárnő udvari orvosa 1760-ban küldött egy új, szép és érdekes növényt Svédországba, Karl Linnének. Ő azt a Saxifragaceae családba helyezte és Saxifraga crassifolianak nevezte el. Később a nemzetséget tanulmányozó Conrad Moench botanikus új fajként írta le és 1794-ben Karl August von Bergen (1704– 1759) német botanikusról a Bergenia nevet adta neki. A nemzetség díszértéke és számos előnyös tulajdonsága révén hamar népszerű lett, szinte az egész világon. Jelenleg tíz faj, és a gyakori kereszteződések miatt számtalan hibrid, fajta és változat ismert. Ázsia hegyvidékein, főleg az Altáj és Szaján hegység északi, északkeleti tájain honosak. Természetes élőhelyükön kiválóan alkalmazkodtak a mostoha környezeti körülményekhez. A gránitsziklás savanyú alapkőzetet és az ezen kialakult tápanyagszegény talajt is remekül elviselik.

Nem igényes, bárhol megél

A bergéniák rövid, vastag, elfekvő, legyökeresedő törzsű évelők. Leveleik nagyok, bőrszerűek. Virágaik kora tavasszal, néha március elejétől nyílnak, rövid, erős tengelyű, sűrű bogernyőjű, tömött virágzatuk rózsaszín vagy piros, ritkán fehér. A kora tavasszal, márciusban virágzók a legnépszerűbbek.
A Bergenia napsütéses helyen és félárnyékban is jól fejlődik, ezért bátran ültethetjük fák árnyékába is. A kertben több évig egy helyben maradhat. Rizómával terjed, az utóbbi években mind több helyen talajtakarónak ültetik. Szárazságtűrő, a talajjal szemben nem túl igényes, bármilyen talajon remekül megél. Népszerűségét részben az igénytelenségének is köszönheti.
Két legismertebb faja a Bergenia crassifolia (bifolia), a vaskos bőrlevél és a B. cordifolia, a szívlevelű bőrlevél. A vaskos bőrlevél levele kerek vagy kissé szív alakú, bőrszerű, sűrűn fogazott szélű. A virágai rózsaszínűek, pirosas-rózsaszínűek, illetve bíborszínűek. Áprilismájusban nyílik.
A szívlevelű vagy óriás bőrlevelet népies nyelvén máriatenyérnek is nevezik. Szibériában és Mongóliában honos, kerekded vagy szív alakú leveleinek nyele vastag, akár 70 cm hosszú is lehet. Lilás vagy halványrózsaszín virágai ugyancsak április-májusban nyílnak.

Gyógy-bőrlevél

A bőrlevélgyökér főzetét az orosz és a tibeti népgyógyászatban régóta használták különféle nyavalyákra. A Bergenia crassifolia gyökértörzse jelenleg is értékes gyógynövény (Rhizoma bergeniae). A föld alatti szárrészek többek között makro- és mikroelemeket, polifenolokat, bergenin-glikozidokat, cukrot, keményítőt, valamint 28%-ig cseranyagokat tartalmaznak. A magas cseranyagtartalom miatt a Bergenia készítményei (Extractum Bergeniae fluidum, Decoctum Bergeniae) antibakteriális, gyulladás- és vérzéscsökkentő hatásúak. Erősítik a hajszálerek falait és helyi érösszehúzó hatásúak. Az állatgyógyászatban, és hidrokinon-tartalma miatt a fotópapírok gyártásánál is használatos; figyelemre érdemes tehát gyógynövényként is. Programunk egyik vizsgálata szerint 2004–2005- ben a gyógy szertárak 22000- 50000 dollár értékben forgalmaztak Bergenia-gyökeret.
Az orosz szakkönyvek adataiból azonban nem elsősorban a gyökér használhatóságára, hanem a levél magas arbutintartalmára figyeltünk föl. A zöld levelek tannint (6- 30%), fenolos vegyületeket, galluszsavat, hidrokinont, vitaminokat, ásványi anyagokat, valamint arbutint (22%) tartalmaznak. Korábban a bőrfehérítésre is használatos arbutint a medveszőlő leveléből nyerték ki (lásd a kiemelt, Nagy üzlet című írást). Amíg azonban a medveszőlő levele 1 centiméteres, a bőrlevélé 20-25 cm, s amíg előbbiek csak 6-10 év múlva regenerálódnak, a bőrlevél vágható majdnem minden évben. A legfontosabb azonban, hogy amíg a medveszőlőben csak 6-7% az arbutintartalom, a bőrlevélben 22% is lehet.
Kutató kertészmérnökökként a hideg finn klímának meg felelő új növények keresése és bevezetése során ennél jobb kísérleti alanyt nem is kívánhattunk. Csupán másként kell termeszteni, mint eddig. A tervezeteket az EU Finn– Orosz Határmenti Együttműködési Bizottsága is kedvezően értékelte, így a termesztési kísérletek zöld utat kaptak.

Kísérletek

A fő kérdés, hogy hogyan lehet termeszteni a bergéniát levélterméséért szántóföldi körülmények között? Ennek során tisztáznunk kellett a tömegszaporítás és a gyomirtás módját, a műtrágyázás hatását a hatóanyag-tartalomra, a gépesítés, a szárítás, és egyéb technológiai elemek lehetőségeit, valamint magas arbutin tartalmú törzseket kellett kiválasztanunk.
A bőrlevél szaporításának leghatékonyabb és legolcsóbb módja az 58 cm-es gyök törzsdarabok ültetése – ehhez természetesen elegendő törzsanyag kell. A gyöktörzsdarabokat kora tavasszal, burgonyaültető géppel 80 cm sortávra ültettük (10 db/méter). Ez esetben már a második évben kaptunk vágható levéltermést, amíg a magról nevelt palántákról csak a harmadik évben. 80-100 cm-es sortávolságnál már gépesíthető a sorok közötti mechanikai gyomirtás.

Betakarítás

A Bergenia leveleit évenként egyszer, szénabetakarító géppel vághatjuk. Dél-Finnországban augusztus második fele bizonyult a legmegfelelőbbnek a betakarításra, így a vágás után a növények ősszel megerősödnek és biztosabban áttelelnek.
Az átlagos friss levélhozam az első, a második és a harmadik vegetációs évben 0,86–1,64 és 2,56 kg volt méterenként. Az első két évben a gyökérzet megerősödése érdekében nem célszerű a leveleket betakarítani. Az egy hektárra számított nyers és száraz levéltermés mennyisége 15-20 t/ha és 3-4 t/ha között változott. A friss termés szárazanyag-tartalma 2-3%. A szárítás gyorsítása végett a bőrszerű leveleket és a vastag szárrészeket fel kell aprítani, majd 40 °C-on 48 óra alatt megszáradnak. A bőséges műtrágyázás (NPK: 145-120-210 kg/ha) a levélhozam mennyiségét 35-65%-kal emelte, és nem csökkent az arbutintartalom.

A hatóanyag

A munka egyik édekes része a magas arbutintartalmú törzsek kiválasztása volt. Nem lévén a vizsgálatokhoz megfelelő mennyiségű és változatos kiinduló anyag, az egyik helyi rádióműsorban kértünk a kerttulajdosonosoktól Bergeniagyö kereket. A Mikkeli megye különböző részeiből felkínált hatvan gyökértételnek csak a felét tudtuk elfogadni.
A kiültetett vonalak igen változatosak voltak virágszín, levélméret és terméshozam szempontjából. A Helsinki Egyetem Növénymúzeumának taxonómusa szerint a kapott tételekből tíz volt B. crassifolia, tizennégy B. cordifolia és hat törzs valamilyen hibrid. A törzseket három évig értékeltük. A bő terméshozam mellett a legfontosabb tulajdonság a magas arbutintartalom volt. A törzsek arbutintartalma tág határok között (4,9-13,3%) mozgott, szükség volt tehát az alapos összehasonlításra. A száraz levéllemez arbutintartalma 10-13%, a levélnyélé 8-10%, a virágszáré 1,7-2,8% volt. Az elsődlegesen kialakított techno lógiában leírtuk, hogy a virágokat a levélvágás előtt el kell távolítani. A B. cordifolia leveleinek arbutin tartalmát lényegesen alacsonyabbnak találtuk (4,9-7,2%), mint amit a B. crassifolia és a hibridek esetében mértünk (6,2-13,3%). A harminc vizsgált törzsből az öt legmagasabb arbutin tartalmút megőriztük az intézet génbankjában és a legjobb törzsek szaporítóanyagát átadtuk a termesztés iránt érdeklődő farmereknek.

A szibériai tea

Orosz kollégáink nagy élvezettel magyarázták el nekünk a bőrlevél Európában alig ismert titkát, hogy miből készül a szibériai tea. Nem a szép zöld, hanem az idei zöld lombtömeg alatt látható kávébarna, sőt megfeketedett levelekből. Azokat leöblítve, majd megszárítva vitték magukkal a szibériai vadászok és fáradtság esetén finom ízű, élénkítő teát főztek belőle. A magas cseranyag-tartalom miatt a levelek a hó alatt szinte alig humifikálódnak és természetes fermentációs folyamatok eredményeképpen a levél kémiai összetétele megváltozik. Azt, hogy pontosan milyen vegyületekké alakul át az arbutin és a hidrokinon, még pontosan nem tudjuk (vizsgálják). Az viszont a vadászok gyakorlatából ismert, hogy a tea elűzi a fáradtságot és fogyasztása után könnyebb a további gyaloglás. Az orosz farmakológus kolléga szerint a fermentációban képződő vegyületek javítják a vér oxigénmegkötő képességét és ezáltal növelik a fizikai teljesítőképességet.
A fekete-barna levelek gyűjtését csak kézzel, nagyon drágán lehet elvégezni, más módszert kellett tehát kitalálni. A zöld levelek tél alatti lassú fermentációjának mesterséges meggyorsítására a farmakológus javaslatára a keskenylevelű füzikével kapcsolatos írásunkban (KSZ 2012/42.) ismertetett fermentációs eljárást alkalmaztunk. A zöld leveleket apróra szecskázva húsdarálóban ledaráltuk és 30-35 °C-on 23 napig fermentáltuk. A kapott sötétbarna-fekete granulátumnak hasonló lett az illata, mint a bokrok alatti fekete leveleknek.
Ezt vizsgálták orosz kollégáink a kísérletek utolsó szakaszában. A zöld, illetve a mesterségesen fermentált zöld levelek teljesítménynövelő hatását mérték. A kontroll egércsoport egy hétig csak desztillált vizet, míg a kezelt csoport szájon át adagolva Bergenia-kivonatot kapott. A fermentált levélkivonattal itatott egerek kétszer hosszabb ideig (1147 másodperc) úsztak, mint a kontroll csoport egerei (519 mp). Az eredmény megerősítette a hagyományos szibériai tea fogyasztásának hasznosságát.
Az eddigi kísérletekből kiderült, hogy a bőrlevél termeszthető a szántóföldön jó minőségű és elegendő levélhozamért. A termesztéstechnológia fontosabb elemeit kidolgoztuk, magas arbutintartalmú törzsek is rendelkezésre állnak. Az állatkísérletek igazolták a szibériai tea használatának népgyógyászati megfigyeléseit. Ráadásul van érdeklődés a tea iránt. Máris érkezett több száz kilóra megrendelés, sportolók teljesítménynövelő készítményének alapanyagaként. 

Nagy üzlet

A kozmetikai cégek természetes növényi alapanyagok után kutatva elkezdték a medveszőlő (Arctostaphylus uva-ursi) levelét gyűjtetni, annak arbutintartalma miatt. A medveszőlőlevél régóta ismert értékes gyógynövény az összehúzó, vizelethajtó, fertőtlenítő hatása miatt, a vese, a hólyag és a húgyutak fertőtlenítőjeként használatos.
A levéből nyert arbutint azonban nem gyógyászati, hanem kozmetikai célokra, elsősorban a bőr fehérítésére keresték. Világméretekben ez hatalmas üzlet! Az egyik felmérés szerint az ázsiai hölgyek (Kína, Japán, Indonézia) szépségfogalmában a világosabb bőrszín mind nagyobb hangsúlyt kap, amit jól jelez, hogy 2005ben közel 14 milliárd dollár értékben forgalmaztak bőrfehérítő készítményeket. A természetközeli kozmetikaipar érdeklődött a medveszőlőlevélből kivont természetes eredetű arbutin iránt, ezért erre több finn cég „rámozdult”, hiszen a szárazabb fenyvesek alja terítve van ezzel az alacsony cserjével. 

Forrás: