Gyakorlatközpontú témával érkeztek a fiatal gazdák az AGROmashEXPO-ra. Ki milyen agrotechnikai megoldásokkal őrzi meg a vizet és a tápanyagot? Kell-e szántani? A szármaradványokat eladjuk vagy inkább bedolgozzuk? Mire használhatja a közepes gazdaság a GPS-technológiát? Négy fiatal gazdálkodó mondta el a véleményét és tapasztalatait ezekről a kérdésekről, fórumbeszélgetés keretében. A Fiatal Gazdálkodók Magyarországi Szövetségének (AGRYA) elnöke, Weisz Miklós kérdezett, Polgár Ákos, Gémes László, Bognár István, illetve Takács András válaszoltak.
Amióta létezik meteorológiai mérés Magyarországon, nem volt a 2011-esnél szárazabb év. Az agrotechnikának ilyenkor kulcsszerepe van. Ki milyen eljárásokkal fogja meg a vizet a talajban, ki mit gondol a csökkentett menetszámról és a kombinált műveletekről; szántsunk- e vagy ne? – tette föl a bemutatkozást követő első kérdést Weisz Miklós.
Mulcshagyók
Takács Andráséknál már harmadik éve a csökkentett menetszámú, mulcshagyó technológiát alkalmazzák, és teljesen elhagyták a szántást. Erre építették föl az egész gazdaságot, ehhez vannak gépeik is. Az időjárási szélsőségeket tapasztalva kezdték a mulcs hagyó technológiát, mondta. Hol kevesebb, hol több a csapadék, de inkább a szárazabb évjáratok jellemzőbbek, ezért szerintük jobb, ha nem mozgatják a talajt fölöslegesen. Mostanra magas szintre emelték ezt a technológiát, amiben kétségtelenül segítette őket a talajaik könnyű művelhetősége.
A talajművelés az aratásnál kezdődik, a kombájn tökéletesen összezúzza a kukoricaszárat és a szármaradványokat egyenletesen szétteríti a területen. Horsch Tiger gép ápolja a tarlót és bekeveri a szármaradványokat, ezzel egy menetben kész a tarlóhántás és mindennemű őszi munka. Tavasszal Väderstad Carrierrel magágyat készítenek. Mindkét eszköznél elsődleges szempont, hogy a henger a gép után dolgozik, azonnal visszazárja a talajt a nedvességmegőrzés érdekében. Ezt a módszert sikerrel használták a 2010-es idény után is, amikor a rengeteg csapadéktól betömörödött, és tavaly is, amikor a szárazság miatt volt kezelhetetlen a talaj a hagyományos technikákkal. Nem elhanyagolható az sem, hogy így mintegy 20 liter gázolajból kijön egy hektár művelése, a napi átlagos teljesítmény pedig 25-30 hektárra nőtt, ami ekével nem lenne teljesíthető.
A mulcshagyó talajművelésre esküszik Bognár István is. 2007-ben szerezte be a technológia alapját adó Horsch szántóföldi kultivátort, és azóta csak jó tapasztalatokról tud beszámolni. Szerinte né hány évenként érdemes szántani, azzal a kórokozókat időnként mélyebb talajrétegekbe forgatják. Nedves viszonyok esetén ugyancsak jobban járunk, ha szántunk, és azzal hagyjuk kicsit kiszáradni a talajt – mondja. Vagyis okszerűen kell kombinálni a két megoldást.
Az okszerűséget vallja Polgár Ákos is, aki szerint a forgatás nélküli művelés az utóbbi időben divat lett, ám merészség lenne csak az egyik, vagy csak a másik művelési mód mellett állást foglalni. Náluk a forgatásos és a forgatás nélküli technológiához is megvannak a gépek, majd a növényhez és az időjáráshoz alkalmazkodva mérlegelnek. A zöldségnövények alá például mindig a forgatásos művelést választják.
A szegvári rossz talajokon Gémes László a mélyítő művelést tartja a vízmegőrzés legjobb eszközének, minden évben kissé lejjebb mélyít. Keverő szántással tünteti el a területről a nagy mennyiségű kukoricaszárat. Az eszköztár a szántóföldi kultivátor és rövid tárcsa, amely megmozgatja a magágyat, majd azonnal vissza is zárja a talajt, hogy ne párologjon a nedvesség.
Szárzúzás
Mikor érdemes eladni és mikor inkább bedolgozni a szalmát, illetve általában a szármaradványokat? Kényszerű választás elé állítja a gazdákat, hogy manapság elég jó a piac, keresik a szalmát, ugyanakkor a talajnak is szüksége lenne a növényi maradványok tápanyag- tartalmára.
Kiderült, hogy ma már korántsem nyűgös mellékterméknek tekintik a szármaradványokat, inkább megőrzik a területen, és mindent megtesznek, hogy hozzáférhetővé váljon a tápanyagtartalom a növényi részekből – ritka kivétel, ha a környéken lévő szarvasmarha-tartó telepről szerves trágyára lehet cserélni a szalmát. 
Gémes László a gabonaszalmát szerves trágyára cseréli. Ilyen lehetőséggel érdemes élni – mondja –, mert a szarvasmarhatrágya többet használ a talajoknak, mint a szármaradvány. Minden más esetben ő is a szármaradványok megőrzése mellett dönt. Viszont mindenki hangsúlyozta, hogy baktériumtrágyával kell segíteni a lebontást, az sokkal célravezetőbb a nitrogéntrágyás módszernél. A nitrogéntrágyák jelentős része savanyítja kissé a talajt, és a Csongrád megyei, eleve savanyú talajokon el képzelhető, hogy ezzel nagyobb kárt tennének, mint amennyi hasznot hozna. A cellulózbontó baktériumot a betakarítás után a lehető legrövidebb időn belül kijuttatják, majd a szármaradványokat szántóföldi kultivátorral (nem tárcsával) bedolgozzák a talajba.
Bognár István azt tapasztalta, hogy a szántott talajból félig lebomolva előkerült az előző évben beforgatott kukoricaszár. A mulcshagyó technológiával ez a jelenség tökéletesen megszűnt. A talaj felső 10-15 centiméteres rétegében, a talaj és szármaradványok egyenletes keverékéből álló mulcsban sokkal jobban lebomlanak a növényi részek, ezzel javul a talaj szerkezete, vízháztartása, hamarabb melegszik föl a felső réteg, és így tovább. A mulcsréteg jótékony hatása a hozamokon is észrevehető – mondja. Bognár István a búza-betakarítás után azonnal kiadagolja a baktériumtrágyát, a kukorica-betakarítás után pedig – ha szükséges – a kiegészítő szárzúzás után. (A bérmunkában végzett betakarításra érkező kombájnok nem mindegyike jó szárzúzó). Takács András is ilyen hatásról számolt be: a cellulózbontó baktériumoknak köszönhetően hihetetlen mértékben javult a talajélet, a giliszták is felszaporodtak, könnyebben művelhető lett a talaj. Meglepő módon az első évben néhány területen, talajtípustól függően, kissé visszaesett a termés, a következő évben azonban kétszer annyival nőtt, utána pedig már nem csökkent – mondta.
Precíziós gazdálkodás
Új rövidítést, az RTK-t a precíziós gazdálkodással kapcsolatban kell megtanulnunk, vezette föl a témát Weisz Miklós. A mezőgazdasági GPS-technológiáról eltérőek a vélemények, kérdés, hogy van-e egyáltalán létjogosultsága a közepes gazdaságokban?
Kiderült, hogy elég nagy a különbség a beszélgetőpartnerek ilyen irányú felszereltsége között, legalább egy GPS-alapú eszközt azonban mindegyikük használ, egyikük sem tartja fölöslegesnek ezt a technikát
Polgár Ákos szerencsés helyzetben van, és általában szabályos négyszög alakúak a táblák a gazdaságában (az átlagos táblahossz nem haladja meg a 600 métert), így a szántóföldi növényeknél művelőutas megoldást alkalmaznak, ez GPS-sorvezetés nélkül is megoldható. A talajművelésben használhatnák, ám egyelőre nincs összhangban a technológia ára, és az elérhető megtakarítás – mondja. Kukoricában és hagymában Garford gyártmányú, GPS-vezérelt sorközművelőt használ. A hagyományos sorközműveléshez képest így jóval több megmarad a tőállományból. Az időtényező sem közömbös: harminc hektár hagyma sorközművelése így három nap alatt elkészül, nem két hétig tart.
Gémes László sorvezetésre használja a GPS-technológiát. Nagyon nehéz úgy öszszeválogatni a vetőgép, a műtrágyaszóró és a permetező szélességét, hogy mindig jó legyen a nyomtáv; ő ezért vásárolt ilyen készüléket: minden géphez jó, mindig kijelöli az irányt. Járulékos haszna, hogy éjszaka is lehet vele dolgozni. Ez nem utolsó szempont, az utóbbi két-három évben ugyanis a rendkívül szeles tavaszi nappalok helyett csak sötétedés után volt esély permetezni. Nagyban befolyásolja a hozamokat, hogy mikor végzik a gyomirtást, a gombaölő szeres permetezést, de akár a folyékony tápanyag-kijuttatás ideje is – vallja a tapasztalatai alapján.
Elkerülhetők a határviták
Bognár István négy éve használ GPS-sorvezetőt. Sokat segít, a táblák kétharmada ugyanis nem szabályos négyszög, és a domborzati viszonyok miatt nem mindig lehet végiglátni a táblán. A rendszer plusz/mínusz 30 cm pontosságú, legrosszabb esetben tehát ennek a kétszerese, 50-60 centiméter az átfedés. Hatalmas hibákat tehát ezzel nem lehet elkövetni. Szerinte viszont nemcsak a nagyobb üzemekben lehetne finomítani a módszert, a saját gazdaságméretében is megtérülne a plusz/mínusz 2 cm pontosságú, valós idejű helymeghatározási (RTK) rendszer. Előbb-utóbb meglesz ennek a létjogosultsága a saját 130 hektárján, ekkora területen is sokat számít ugyanis, ha nincsenek átfedések és kihagyások. Nála a hét-nyolc méteres munkaszélességű gépek helyett háromméteresek dolgoznak, ott pedig nem mindegy, hogy háromméterenként 30-40, vagy csak 2-10 cm az átfedés. A növényvédő szerekkel és a műtrágyákkal nem árt takarékoskodni, nem engedhető meg, hogy többszáz méter hosszan fél méter széles sávokra dupla mennyiségű szer jusson. Nem is beszélve a növényt érő sokkról.
Takács András fiatal gazda támogatásból és géptámogatásból már elég magas szintre fejlesztette a GPS-technológiát a gazdaságában. Saját bázisállomása 2 cm pontosságú korrekciós jelet ad (számítása szerint ez 350-400 hektártól gazdaságos); és automatikus kormányzást szerelt föl arra a traktorra, amelyik akkor még a munka dandárját végezte. A fölesleges rávetéseket a GPS-vezérelt sorelzáró kuplungok kiküszöbölik: az automatika lezárja a vetőgép azon sorait, amelyek bevetett terület fölé érnek. Évenként 250-400 ezer forintot megtakarít a vetőmag-árban azzal, hogy nincs fölösleges rávetés a legbonyolultabb alakú táblán sem – mondja. Ugyanezen az elven működik a műtrágyaszórás és a permetezés is. A legfontosabb előny a fiatal gazda szerint mégis az, hogy közel sem olyan fárasztó számára a munka, mint korábban. A robotkormány mellett nem az iránytartásra kell összpontosítania, figyelhet a munkagépre, így tizenkét óra is könnyebben kibírható a traktoron – mondja.
A Földmérési és Távérzékelési Intézettől (FÖMI) igényelhető térképvázlatokat adaptálni lehet ezekhez a gépekhez, az ebben megadott GPS-koordináták birtokában tehát biztos lehet benne a gazdálkodó, hogy addig, és csak addig műveli a földjét, ameddig a tábla tart. A hivatalos, a földmérők által is használt adatok alkalmazásával elkerülhetők a határviták – fejtette ki Takács András.
Akik válaszoltak
Polgár Ákos a Győr-Moson-Sopron megyei Kónyban 300- 400 hektáron gazdálkodik, családjával együtt. Területeik nagy része öntözhető, ezért a zöldségtermesztés a fő tevékenységük – hagyma, burgonya –, ezt hagyományos szántóföldi növényekkel egészítik ki. A Rába öntéstalajain jók, 35- 40 aranykoronásak a földek.
Gémes László a Csongrád megyei Szegvár határában művel mintegy 300 hektárt. 2002-ig állattartással is foglakozott, de azóta inkább már csak a növénytermesztés technológiájában fejlesztett. A talajadottságok nem igazán szerencsések: a település egyik fele kifejezetten szikes, a másik felén lévő fekete réti talajt is igen nehéz művelni, ha kiszárad.
Bognár István a Balatontól délre, Lengyeltóti térségében 130 hektáron műveli a klasszikus búza, kukorica, repce, napraforgó vetésforgót. Középkötött barna erdőtalajokon, az átlagos 20-22 aranykoronás érték úgy jön ki, hogy 17 és 38 aranykoronás föld is van a táblák között. A legnagyobb kihívás, hogy a változó területeken kiegyenlített hozamot érjünk el– mondja.
Takács András Komárom-Esztergom megyében, Szákszenden mintegy száz hektáron, a család többi földje mellett gazdálkodik. Csernozjom talajaik könnyen művelhetők, 10-40 aranykorona közötti besorolásuk szerinte kevésbé a termőképességet, inkább a főúttól való távolságot mutatja. Bábolna térségében a kukoricatermesztést kívánják meg a talajok – vallja –, ezért náluk is az a fő növény.
Ki mit venne?
Gépkiállításon magától értetődő Weisz Mikós kérdése: ki milyen gépcserében gondolkozik, milyen új technológia bevezetését tervezi, mit vinne haza szívesen a kiállításról?
Polgár Ákos szerint, ha a zöldségtermesztőkre újra jobb idők következnek, akkor ő a hagyma csomagolás- és raktártechnikájára, illetve a szántóföldön az öntözés korszerűsítésére költene. Gémes László gépparkjából a szervestrágya-szóró hiányzik, ha jól sikerül az év, ezt ősszel megveszi. Traktorvásárlást is tervez az idén, mert a könnyebb munkákat végző, 90 lóerős traktor kilenc év alatt sokat dolgozott már. Bognár István korszerű szemenkénti vetőgépet vesz legközelebb, amivel nagy sebesség mellett pontosan és jó minőségben lehet dolgozni, akár mulcsos művelésben is. Előbb-utóbb az automata kormányrendszert is megvalósítaná. Takács András a GPS-vonalon haladva szeretne újabb részleteket megvalósítani: a talaj-mintavételezésen alapuló műtrágya-kijuttatás, illetve a talaj-mintavételezésen alapuló tőszámszabályozás technológiai háttere foglalkoztatja a vetőgépen, illetve a műtrágyaszórón. Esetleg még klorofill-érzékelőt is elhelyezne a műtrágyaszóróra, ami a búzánál és a repcénél a megfelelő és okszerű műtrágya-kijuttatást segítené – mondja.
Tömpe Anna
