0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Ormányos kártevők

Az ormányosbogarak talajlakó kártevők. Habár kifejlett alakjuk a növények föld fölötti részein tartózkodik, általában a levelekkel táplálkozik, lárváik a talajban, a központi gyökérrendszer körül élnek. Főleg a bogyósgyümölcsűeken (szamóca, málna, ribiszke), de a faiskolákban is kárt okozhatnak. Az ellenük való védekezés egyre nagyobb jelentőségű, a lehetőségek pedig elég korlátozottak.

A kis szamócavincellér (Otiorhynchus ovatus) 5 milliméteres, fekete imágóját finom, szürkéssárga pikkelyszőr borítja. Lárvája a többi ormányosféléhez hasonlóan krémfehér, barna fejű, láb nélküli, teste kifliszerűen ívelt. Szabad bábja világos krémszínű, 8 milliméter hosszú. Elsősorban a lárvák telelnek át, 30 centiméter mélyen a talajban. Az imágók júniusban és júliusban jelennek meg. A kifejlett alakok akár szeptemberig is a gyümölcsösben maradhatnak. Málnaültetvényeken a virágbimbókat rágják és a vesszők kérgét is károsítják. Szamócaültetvényekben nagy intenzitással táplálkoznak a levelekkel, öblös berágásokat hagyva rajtuk: a levél szélétől a közepéig haladnak. Ez a kár viszont nem nagy gazdasági jelentőségű. A nyár folyamán a nőstények akár 600 petét is raknak a növények közelében. A lárvák néhány nap alatt kikelnek, a talajba fúrják magukat, és a növények gyökereivel táplálkoznak, a vékonyakat elfogyasztják, a vastagabbakba belerágnak. Ezt folytatják a következő év tavaszáig, akkor bebábozódnak.


A molyhos gyalogormányos (Otiorhynchus raucus) helyenként nagyobb számban fordul elő szamócaültetvényekben, gyümölcsfákon és cserjéken. Imágója szürkésbarna, 7 milliméter hosszú, ormánya rövid és széles. Lárvája és bábja küllemre hasonlít a többi ormányosféléhez. Ennek a fajnak a kifejlett egyedei telelnek át az ültetvényekben, kora tavasszal hagyják el a telelőhelyüket. Főleg a felhős napokon, éjjel károsítanak, mint általában az ormányosfélék. Erős napfényben a rejtekhelyükön maradnak. Az imágók virágbimbókkal táplálkoznak, de a zsenge hajtások kérgét is megrágják, főleg a fiatal gyümölcsösben vagy a faiskolákban. Később elkezdik rágni a leveleket a szélüktől a főérig haladva. Nőstényeik tavasszal a növények közelébe, a talajrögök közé rakják le a petéiket. A kikelő lárvák a talajban, a növények gyökérzetét rágva károsítanak. Egynemzedékű faj.

Nagyobb bogarak

A Lengyelországban igen elterjedt hamvas vincellérbogár (Otiorhynchus ligustici) a bogyósgyümölcsűeket, főleg a szamócát károsítja. Sötét alapszínű, szürkéssárga szőrökkel borított imágója az ormányosfélék között elég nagy, a 12 millimétert is eléri. A szintén nagyméretű, barna fejű, lábatlan lárva 13 milliméteres. Ennél a fajnál a kifejlett bogarak és a lárvák is telelnek, fejlődési ciklusuk két évig tart. Az imágók tavasszal jelennek meg az ültetvényeken, a növények leveleivel táplálkoznak, azokat öblösen megrágják. A nőstények tavasszal rakják le petéjüket a talajba, a lárvák a gyökereket károsítják, és csak a következő év őszén alakulnak át bábokká. A bábból kikelő imágók tavaszig a talajban maradnak.
A barázdáshátú vincellérbogár (Otiorhynchus sulcatus) Lengyelországban általánosan előfordul, de nem tömegesen, málna-, szamóca-, ribiszke- és köszméteültetvényekben. Viszonylag nagyméretű imágója eléri a 10 millimétert. Fénylő, fekete testét jól kivehető barázdák szeldelik és sárgás pikkelyszőrök fedik. Csaknem 10 milliméteres lárvája és bábja is fehéres színű. A lárvák a talajban telelnek. A barázdáshátú vincellérbogár szűznemzéssel (parthenogenesis) szaporodik – csak nőstényekkel találkozunk tehát. Az imágók május-júniusban jelennek meg az ültetvényekben, és a levelekkel táplálkoznak. A nőstények által június végén lerakott petékből tízegynéhány nap múlva kikelő lárvák viszont a gyökerekkel. A lárvák a következő év késő tavaszán bábozódnak be.
Ezen ormányos fajok lárvái a talajban élnek és a kultúrnövények gyökérrendszerével táplálkozva okoznak kárt. Az ültetvényekben általában megfigyelhetjük, hogy a növényállomány gócszerűen, növekvő foltokban károsodik. A legyengült gyökerű növények visszamaradnak a növekedésben, fonnyadnak, és el is pusztulhatnak.
Nyáron a kártétel erősödik – a nagy lárvák intenzíven táplálkoznak és a fellépő aszály is gyengíti a növényeket. Az imágók elleni védekezés során (általában a szamóca szürete utáni időben) gondoljunk arra, hogy az ormányosok csak a felhős napokon, illetve este és éjszaka aktívak, ezért a növényvédelmet az esti órákra, vagy éjszakára ütemezzük.

A mogyoró vámszedője

A mogyoróormányos (Curculio nucum) az ormányosfélék igen jellegzetes képviselője. Általánosan előfordul Európában, egyetlen tápnövénye a mogyoró. A viszonylag nagy, 8 millimétert is elérő, olívzöld- barnás színű bogarat világosabb foltok borítják. A fajra jellemző a látványosan hosszú ormány és a jól látható, ovális szemek.
A mogyoróormányos a mogyoró termését károsítja. A megfúrt gyümölcs eléri ugyan a megszokott nagyságát, a belét azonban a kártevő elfogyasztja. Az általában koraérett termésben megtaláljuk ürülékével együtt a láb nélküli, sárgásfehér, barna fejű lárvát. Miután a lárva elhagyta a mogyorót, távozásának helye, kerek lyuk látható a héjon. Lengyelországban a mogyoróormányos által leginkább károsított mogyorófajták a Katalán és a Korai Hosszú, kisebb mértékben a Barcelona.
A sötét földgubóban áttelelő lárvák tavasszal bábozódnak, kifejlett alakjuk május végén, június elején jelenik meg, amikor a mogyoró termése babnagyságú. Az imágók egy ideig a leveleken és a terméskezdeményeken rágnak, június végén érik el nemi érettségüket és július elején egyesével rakják le petéjüket, egy nőstény átlagban tízegynéhányat.
A kikelő lárva eleinte helyben táplálkozik, utána pedig berágja magát a mogyoró belsejébe, és annak belét fogyasztja. Amikor augusztus végén, szeptember elején elérte az érettségét, kirágja a mogyoró héját, leesik a bokor alá, ahonnan eljut a talaj felső rétegébe, bebábozódik és így telel át. A lárvák egy része 2-3 éves diapauzába vonul.
A mogyoróormányos komoly kárt okozhat a háztáji kertekben és az árutermő ültetvényekben, bár ezidáig nem állapították meg a veszélyességi küszöböt. Az összes árutermő mogyoróültetvényben általában védekeznünk kell ellene. Május végén kezdjük meg a bogarak jelenlétének ellenőrzését, és folytassuk június végéig, néhány napos időközökkel. Az imágók a kirepülésük után a leveleken tartózkodnak. Ilyenkor érdemes lerázni a bogarakat az entomológiai ponyvára vagy újságpapírra, és a lerázott mintában megállapítani a mogyoróormányos jelenlétét és számát. Július elejéig figyeljük a gyümölcskezdeményeket, a nőstények által a peterakás közben ejtett szúrásokat keresve.
A szüret előtti és utáni kukacos, lyukas mogyorók száma képet ad a következő évben várható fertőzési veszély nagyságáról. A permetezésekkel a leveleken tartózkodó ormányos imágók ellen védekezünk, mielőtt azok még lerakhatnák a petéket. Azokban az ültetvényekben, ahol tömegesen lép fel a mogyoróormányos, 2-3 permetezés is szükségessé válhat.

Meggymagot rág

A meggyfúró ormányos (Anthonomus rectirostris) egész Európában előfordul a cseresznyén, a meggyen és a zselnicemeggyen. Az ormányos jelentősége a lengyel csonthéjas ültetvényekben jelenleg csekély, így általában nem kell védekezni ellene. A 4-4,5 milliméteres bogárnak hosszú, vékony az ormánya. Szürkésbarna testét szürke szőrök borítják, szárnyfedelén a fajra jellemző rajzolat, két világosabb színű keresztcsík látható. Lárvája a többi ormányoshoz hasonlóan fehér, lábatlan, barna fejű és kifliszerűen hajlott.
Ennek a fajnak az imágói telelnek át a különböző rejtekhelyeken: a kéreg repedéseiben, a lehullott levelek alatt, a talaj fölső rétegében. Téli rejtekhelyüket viszonylag korán elhagyják, amikor a léghőmérséklet 9 °C fölé emelkedik. A leveleken, virágbimbókon, majd a gyümölcskezdeményeken táplálkoznak, tevékenységük nem okoz lényeges veszteséget. A nőstények egy-egy petét raknak a meggy és a cseresznye gyümölcskezdeményeibe, a kifejlődő lárva kirágja a mag belsejét. Éréskor (június közepe körül) az imágó kimászik a fertőzött gyümölcsből és gyorsan elrejtőzik a telelési helyén.
Magyarország melegebb vidékein az üzemi meggyesekben már három éve védekezni kell ellene. Egy-két héttel a cseresznyelégy előtt jelenik meg az ültetvényekben.
 

Forrás: