A málna és a szeder ültetvénytelepítési költsége meglehetősen közel áll egymáshoz, még ha művelési rendszerük némileg eltérő is. A málna térállása jellemzően 2,5-3 × 0,3-0,4 méter, hektáronkénti tőszáma így 10 ezer körüli, a szedret jellemzően 3-3,5 × 1-2 méter térállásra ültetik, így 1500-2500 tő jut egy hektárra. A talaj-előkészítés költsége a talaj jellemzőitől függően 300-800 ezer forint/hektár között változhat, a támrendszer nagyságrendileg egymillió, míg a szaporítóanyag és az ültetés költsége együtt 1-1,5 millió forint hektáronként. A csepegtető öntözőberendezés 600-1200 ezer forint/hektár létesítési költségével együtt összesen 3-4,5 millió forint/hektár telepítési költséghez jutunk. Az 1. ápolási évben termés nincs, a 2. évben már 30-40%-os termés várható, míg a 3. évtől szinte teljes terméssel számolhatunk. A kétéves termőrefordulási időszak bevétellel nem fedezett ápolási költségei – az ültetvénytelepítés költségein felül – hektáronként további mintegy egymillió forinttal növelik a beruházási költséget.
A málna termelési költsége
Egy korszerű málnaültetvény a hazai adottságok mellett a legjobb évjáratokban 12-14 tonna/hektár körüli terméshozam elérésére képes, sokéves átlagban azonban – első-sorban időjárási okok miatt – 8-10 tonna/hektár terméshozammal számolhatunk. A költségkalkulációk ezért 10 tonna/hektár átlagos hozamra készültek, ami normális-jó évjáratot feltételez.
A málnatermesztés hektáronkénti közvetlen termelési költsége 3 millió forint körül alakul (1. táblázat).
A termelési költség mintegy felét a szedésre kifizetett összeg teszi ki, másik 20%-ot pedig a metszés, a zöldmunkák és a kézi kapálás képviselnek. Mindezen munkák költségének döntő hányadát a munkabérköltség adja, vagyis a termelési költségek 2/3-át a személyi jellegű kiadás alkotja. A málna kézimunkaerő-igénye egy hektáron 3500-5000 munkaóra, ezzel a legnagyobb kézimunka-igényű gyümölcsfajnak számít. A kézimunka-műveleteken kívül igazából számottevő költségtétellel már nem találkozunk.
A fentiekből következik, hogy a málna önköltsége 10 tonna/hektár terméshozam esetén kilogrammonként 300 forint körül alakul, és költségszerkezeti sajátosságaiból a következő fontos következtetések vonhatók le:
A szedés költsége 150 forint/kilogramm körüli, ami csak minimálisan változik a hozammal, vagyis a hozamváltozása e tételen keresztül nem nagyon hat az önköltségre.
Az összes többi költségtétel (a másik kb. 150 forint/kilogramm) hektáronkénti összege döntően hozamtól függetlenül állandó, vagyis a hozamok növekedésekor egy kilogrammra jutó értékük arányosan csökken (és fordítva), vagyis a hozamon keresztül hatnak az önköltségre.
A málna önköltsége így 5 tonna/hektár hozam esetén 450-500 forint/kilogramm körül alakul, míg egy 15 tonna/hektáros kiemelkedő termés esetén sem nagyon süllyed 250 forint/kilogramm alá. A jó málnaültetvények hozamai hazánk éghajlati adottságai mellett az évek többségében 8-10 tonna/hektár között mozognak, így önköltségük jellemzően inkább a 300-400 forint/kilogramm sávban van.
Termelési érték és jövedelmezőség
Az ipari feldolgozású málna értékesítési ára az utóbbi években a kilogrammonként 220-470 forintos sávban mozgott (előbbi elsősorban lé, utóbbi inkább fagyasztóipari feldolgozás esetén), ami már előrevetíti a málna 2. táblázatban levezetett jövedelmi viszonyait. Tekintve, hogy önköltsége jellemzően a 300-400 forint/kilogrammos sávban van, így még a jó, 10 tonna/hektáros termés esetén is – főleg lécélú értékesítés esetén – veszteséges a termesztése. Fagyasztóipari értékesítés esetén a 400-450 forint/kilogramm körüli felvásárlási árak 5 tonna/hektár hozam esetén nulla körüli nyereséget eredményeznek, míg 10
tonna/hektár termésnél már elég jó nyereség is elérhető (500-1000 ezer forint/hektár), bár ez még mindig csak 15-30%-os költségarányos jövedelmezőségű. A kérdés ettől kezdve az, hogy milyen gyakran képes az ültetvény 10 tonna/hektár körüli vagy afölötti hozamok elérésére, és a termés milyen arányban
értékesíthető fagyasztóipari célra. A jó ültetvényektől elvárható a 80-90%-os gurulós minőségi kihozatal.
Még kedvezőbb a jövedelmezősége a közvetlenül frisspiaci célra értékesített málnának, ahol jóval magasabb átlagárak (600-900 forint/kilogramm) érhetők el, jóllehet a termelés és az értékesítés költségei is magasabbak. A korlátot az jelenti, hogy hazánkban a frisspiaci málna piaca nagyon szűk, mert meglehetősen drága gyümölcs a magyar fogyasztók többsége számára. Az elérhető jövedelem még tovább javul, ha minden munkát nem fizetett családi munkaerő végez el. Az egy család által megművelhető, legfőképpen betakarítható méret azonban nem haladja meg a 0,2-0,4 hektárt.
A szeder költség-jövedelem viszonyai
A szeder hektáronkénti termelési költségei jelentős részben megegyeznek a málnáéval. Főbb eltérés, hogy a szeder szedési teljesítménye (6-8 kilogramm/fő/óra) másfél-kétszerese a málnáénak, de 12-18 tonna/hektáros hozamával a leszedendő termés is majdnem ennyivel több, vagyis a hektáronkénti szedési költség közel megegyezik; egy kilogrammra vetített összege viszont 100-140 forint. A szederben valamennyivel több a kötözési munka, illetve az öntözés és trágyázás költsége is, de ezek már nem okoznak számottevő változást. A szeder kilogrammonkénti önköltsége így egy jó ültetvény 12-14 tonna/hektáros sokéves átlagtermésére vonatkoztatva 200-270 forint/kilogramm.
A léipari értékesítés 100 forint/kilogramm értékesítési árai mellett abszolút veszteséges a termelése, fagyasztóipari felvásárlási ára viszont 150-350 forint között mozog kilogrammonként, amivel már lehet nyereséges. A frisspiaci szeder jövedelmezősége és piaci korlátai a málnáéval azonosan ítélhetők meg.
Előnyök és hátrányok
A 3. táblázatban foglaltuk össze a málna és a szeder – egymással nagyon hasonlatos – üzemgazdasági előnyeit és hátrányait, amelyek alapos magyarázatot kínálnak a hanyatló termelésre. Ezek a hazánkban termesztett összes gyümölcsfaj közül a legnagyobb munkaerő- és tőkeigényű ágazatok, amivel az éves termelési költségben is az „élen járnak”. A termelés jövedelmezősége ezzel szemben nem túl kedvező, a külföldi verseny (lengyel, szerb) nagyon erős nyomása miatt általában alacsonyak az értékesítési
árak. Az éghajlati adottságaink is mind kedvezőtlenebbre fordulnak eredményes termeszthetőségük szempontjából. Említett hátrányaik miatt csak nagyon korlátosan tekinthetők versenyképesnek, mert a legtöbb gyümölcsfaj kedvezőbb üzemgazdasági tulajdonságokkal rendelkezik, így nem nagyon lehetnek esélyesek a termőföldért és a tőkéért folytatott versenyben.
Számottevően korlátozza e gyümölcsfajok fejlődését a magas munkaerőigény, melynek 2/3-a a szedés során, rövid idő alatt merül föl. Egy hektár szedéséhez egyidejűleg 10-25 fő szükséges. Hazánkban jellemző, hogy ennyi munkaerő nem áll rendelkezésre, így a szüret nem végezhető el időben. Ez maga után vonja a termelés veszteségességét, vagy emiatt már az ültetvénytelepítés gondolatát is elveti a gazda.
A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergenciaprogram című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Pályázati azonosító: A2-MZPD-13-0358.
