Az éticsiga (Helix pomatia) háza 3-5 centiméter széles, és csaknem ugyanolyan magas, krémszínű, halvány hosszanti sávokkal, a kifejlett állat házán öt-hat csavarulattal. A fehérsávos éticsiga (Helix lucorum) hasonlít a honos éticsigára, de valamivel nagyobb, 4,5-5,5 centiméter széles, 30-60 centiméter magas a háza. A csigaház szintén 5-6 kanyarulatból áll, az utolsó kanyarulatok gyorsan tágulnak. Az éticsigától leginkább a ház színe különbözteti meg, a kanyarulatok hosszában széles, sötét vörösesbarna vagy világosbarna csíkok húzódnak. A ház felszíne a növekedési vonalakkal szabálytalanul rovátkolt.
A fehérsávos éticsiga a Fekete-tenger környékén, a Balkánon, Törökország nyugati és középső részén honos. Napjainkban Olaszországban, Dél-Franciaországban és Közép-Európában egészen Bécsig elterjedt. Étkezési célra a második leggyakoribb csigafaj, évenként 6000 tonnát adnak el belőle, nagyrészt a természetből begyűjtve.
Nálunk 1995-ben telepítették be Bulgáriából Kaposvárra. Később egy budapesti ház kertjében is meghonosították, majd Kecskemétre, Fótra, Gyöngyöshalászra is behurcolták. Nem tartottak az elszaporodásától, mert úgy gondolták, hogy a fehérsávos éticsiga déli származása révén nem viseli el a mi téli időjárásunkat. Nem így történt. A házas csigák ugyanis télen-nyáron védett helyre húzódnak a számukra kedvezőtlen időjárás elől, ráadásul az utóbbi évek telei sokkal enyhébbek is lettek.
Rákosligeti kertemben is megjelent a déli vendég, föltehetően faiskolai edényes növényekkel hurcoltam be a csigákat, vagy a tojásaikat. Száraz időszakokban a nedves talajú, öntözött, cserepes növények földjébe ássák be magukat. Úgy tűnik, kiszorítják a honos rokont, azokból ugyanis mind kevesebbet találok. Ennek egyik oka a jövevény jobb alkalmazkodóképessége lehet. A mi éticsigánk a nyári száraz időszak beköszöntével mészlappal lezárja a háza bejáratát, és csak a tartósabb nyár végi csapadék csal ja elő. A fehérsávos éticsiga (inkább barnának kellene nevezni) azonban már egyetlen futó esőre, vagy az öntözésre előjön, és táplálékot keres. Így a fejlő-dési, szaporodási időszaka hónapokkal hosszabb, mint a honos éti csigáé. Éghajlatunk melegedése és szélsőséges csapadékviszonyai a jövevénynek kedvezők, néhány év múlva a régi éticsigánkra csak üres házaik fognak emlékeztetni.
A történet kedvező fordulata az, hogy a fehérsávos éticsiga nálunk nem védett állat. A kereskedelmi forgalomban kapható csigaölő granulátumokkal hatásosan gyéríthető, csak nem olcsó mulatság.
Kétféle éticsiga károsít
Lapunk idei 23-as számában számoltunk be a házas csigák tavaszi kártételeiről, azzal a bevezetéssel, hogy: „a vizes élőhelyeket kedvelik, ezért száraz, forró nyarakon nyomukat sem látjuk. Olyankor csak a rendszeresen öntözött kertben tevékenyek, ott is csak esős időben és főként éjszaka.” Hát forróság lett, de a tartós szárazság szerencsére elmaradt. Az időnkénti bőséges csapadék viszont előcsalta a csigákat, házasakat és házatlanokat egyaránt, és minden zsenge növényrészt lerágnak. A korábbi évekhez képest annyi a változás, hogy a nálunk honos éticsiga mellett a betelepített fehérsávos éticsiga is megjelent a kertekben.
Forrás:
